Bejelentkezés
FREEE.HU

FREEE

zene

Info

FREEE.HU
//?p=djblog_item&id=12

FREEE Magazin Online

Elektronikus zenei magazin, hírek, események, képek, letöltések a hazai és nemzetközi partyzene világából.

Legújabb twittek

Népdalok és rockzene egy hétvégén az I. kerületben http://t.co/BYuFtsRB93

Művészlélek :D ~~Tartsatok velünk ma is!~~ http://t.co/aOnJ4DgtaN #radiogiga #zene #music #humor #idezet http://t.co/0TuVTyGCFI

Bangó Margit balesete: "csúnyán megütöttem magamat " http://t.co/dOD3AveDDQ

Minden a szocializmus és a populáris zene kapcsolatáról http://t.co/zeOeKIAodt #feedly

Koncz Zsuzsa a Műpában lép fel - jegyinformáció itt: Az énekesnő november 17-én lép fel a Műpában. [Dátum: 20... http://t.co/eq5HDdpUxY

Bangó Margit balesete: "csúnyán megütöttem magamat" http://t.co/FjrUK2bSu7

Zene sem kell hozzá... ;) ~~Tartsatok velünk ma is!~~ http://t.co/aOnJ4DgtaN #radiogiga #zene #music #humor #idezet http://t.co/3yzTzC5ps8

elromlott a telefonom a régi meg kb ébresztőnek meg zene hallgatásra jó. olyan rossz, hogy nem tudok hajnalba twitterezni

listening to "Zene az kell, h ne vesszünk el"

A boldogság... ~~Tartsatok velünk ma is!~~ http://t.co/aOnJ4DgtaN #radiogiga #zene #music #humor #idezet http://t.co/BsHbZGa7a1

Klassz hajós videók, már csak egy kis jazz zene hiányzik alóluk @bassjazz hajós zenekarától :D http://t.co/mjByh8BvIX

I liked a @YouTube video http://t.co/owbJgbb1ig bugZ - Apu - Zene - Ki Mit Tube 2015

I liked a @YouTube video http://t.co/tWBsi3Jlga Fenyvesi Attila bemutatkozása - Zene - Ki Mit Tube 2015

Szóljon a zene és zenéljen a szó! http://t.co/hjeaVkg0H6 via @breuerpress

I liked a @YouTube video http://t.co/qmQELQOxpn Űrlénykirály - Ródom voltál - Zene - Ki Mit Tube 2015

Hozzáadtam egy videót egy lejátszási listához (@YouTube): http://t.co/cULjKHl5qy – BEBA - Röviden szólóban - Zene - Ki Mit

Tetszett egy videó (@YouTube): http://t.co/cULjKHl5qy – BEBA - Röviden szólóban - Zene - Ki Mit Tube 2015

Hozzáadtam egy videót egy lejátszási listához (@YouTube): http://t.co/QYkzQ3ZIlk – PJR - Holnaptól más lesz - Zene - Ki Mit

Tetszett egy videó (@YouTube): http://t.co/QYkzQ3ZIlk – PJR - Holnaptól más lesz - Zene - Ki Mit Tube 2015

Tetszett egy videó (@YouTube): http://t.co/zai3qzjVZN – ADMC - Ez vagyok - Zene - Ki Mit Tube 2015

I liked a @YouTube video http://t.co/Cu1HdikNLd Külön Szemlélet - Még Mindig Fáj - Zene - Ki Mit Tube 2015

I liked a @YouTube video http://t.co/L73SZi3tBd Mongooz and the Magnet - Mit akarsz tőlem? - Zene - Ki Mit Tube 2015

halk zene szól idebent. http://t.co/ESKtEWX71G

Tetszett egy videó (@YouTube): http://t.co/iY5mLQ2r4H – Hugyecz PeteR - Emlék - Zene - Ki Mit Tube 2015

Végtelenített zene vagyok egy emlékekkel teli lány laptopján.

2013 Csehimindszent 156 Felhők a tájon Zene Colinda: http://t.co/MSQmZHJRID via @YouTube

Tetszett egy videó (@YouTube): http://t.co/Ds1DM3sNCk – Jammal - Jammal - Daft Punk Cover - Zene - Ki Mit Tube 2015

Mar maxra tettem a telon a hangerot de meg mindig nem lett hangosabb a zene. Ja mert nem is telorol hallgatom hanem geprol 😒😂 Jolvan

#esbringa volt napi zene? @NalinaVCF ha volt, ha nem, ezt mára küldöm :) <3 https://t.co/T5ZbwkyVvm

RT @wagnerotto2: *** OLASZ SLÁGEREK MAGYARUL *** MIX http://t.co/EHaksJJcLx https://t.co/6qk1NOsQGA

RT @wagnerotto2: *** ÖRÖKZÖLD SLÁGEREK 1*** http://t.co/BvHtIMPKVk https://t.co/Q64PHFLosi

@lil_nestee http://t.co/nqlRElb2S4 a zöld.

Anyám a szívrohamot hozta rám. Hangosan megy a zene, rajzolok, háttal az ajtónak, benyit, köszön én meg akkorát ugrok ültő helyemben

kib***ott nagy zene http://t.co/O2LW4A2bp9

Minden következménynek meg van a maga tanulsága; például botfülűnek minden zene lárma, a fakezű nem érti, hogy ment a szemébe szálka...

az ének óra pedig nem is rossz, mert mondta a tanár hogy mit szeretnénk jobban:énekelni vagy zene törit tanulni<

Hallgatom Miley albumát, az újat. 15. zene a 23-ból, eddig egy van ami mondjuk, hogy tetszik. Az a baj, hogy szinte mindegyik ilyen lassú.

A Budapest Parkban még tombol a nyár - A Budapest Park nyáron a főváros fesztiválközpontja: a honi pop-rock krémj... http://t.co/ycpY0nFSqj

Keresés
Főoldal | FREEE Bloggerz | Interjúk | Lemeztippek | Pályázatok | FREEE Interaktív | Partiképek | Programok
Belépés
Név
Jelszó
Elfelejtetted a jelszót?
Regisztráld magad!

üzenőfal
Az üzenőfal használatához be kell jelentkezned!

szavazás
Melyik dj-t látnád szívesen egy classic partyn az alábbiak közül?
Slam Jr
Sterbinszky
Budai
Newl
Tommyboy
Chriss
Schulz
Kühl

fórum aktivitás
Keresés
Szűkítés
Szöveg
buliajánló

buliajánló

buliajánló

DJ Blog
Techyvick

Egy oldalon bejegyzés látható
1 | 2 | következő 20 >>
Vikipop Top 100 Singles 2009
2009.12.28. 11:24

Az emberek mindig megkérdezik tőlem, hogy vagyok képes összeírni ennyi számot, de mivel 1993 óta fanatikus slágerlista néző és gyártó voltam, egy éves TOP 100 igazán nem okoz gondot. Mielőtt bárki felhördülne, hogy az meg az hiányzik, szeretném leszögezni, hogy a lista teljesen szubjektív. Van benne, pop, dubstep techno disco és minden amit szeretek, úghogy unalmasnak nem mondható. A remixek külön listában szerepelnek majd, úgyhogy nem érdemes ilyeneket keresni akövetkezőkben... Jó mazsolázást. Egy kisebb technikai malőr miatt a hiperlinkek eltűntek, de ha valakit érdekelnek a kedvenc zenéim, úgyis bemásolja őket gugliba)

 

 

100. Dj Kaos – Kosmischer Rückenwind

99. The Prodigy – Warriors Dance

98. Junior Boys – Hazel

97. Mirko Loko – Harmonies

96. Oxia – Sun Step

95. Anton Pieete & Delete – Minutos

94. Nina Kraviz – Voices

93. Miike Snow – Burial

92. Andrew Weatherall – Liar With Wings

91. Claude Vonstroke – Vocal Chords

 

90. Skream – Burning Up

89. Man Like Me – London Town

88. Bottin – Theme from St. Mark 30124

87. Fever Ray – Seven

86: 20:20 Soundsystem - Falling

85. Moderat – New Error

84. Michael Cassette – Moonlight Runner

83. Dub Pistols – I'm in Love

82: Annie – Songs Remind Me Of You

81. Röyksopp – The Girl & The Robot

 

80. Basic Soul Unit – Things Pass

79. 2000 & One – Burning Dub

78. Acos Coolkas – Free Flight

77. Herman Schwartz - Back 2 Black

76. JJ – Africa To Malaga

75. 80 Kidz – Miss Mars

74: Michael Cleis – La Mezcla

73: Boxcutter – Familiar Sound

72. DJ Koze – Mrs Bojangels

71. Grum – Runaway

 

70. Ichisan – Atanamamo

69. Big Boi Ft. Gucci Mane – Shine Blockas

68. Martinez – My Anthem

66. Azari & III – Hungry For The Power

67. Kris Menace – Scaler

65. Peace Division – Eh Oh Um

64. Lily Allen – Back To The Start

63. Florence & The Machine – Drummer Song

62. Reboot – Caminando

61. Joy Orbison – Hyph Mngo

 

60. Matias Aguayo - Rollerskate

59. John Talobot – Sunshine

58. Major Lazer – Keep It Going Louder

57. Zoot Woman – Saturation

56. Still Going – Untitled Love

55. Passion Pit – the Reeling

54. Rhythm Droid - Sunrise on Planet Tokyo

53. Groove Armada – I won’t Kneel

52. Lusine – Two Dots

51. Len Faki – BX 3

 

50. Clark – Growls Garden [Warp]

49. Falty DL – To New York

48. Simian Mobile Disco – Cruel Intetntions

47. Walter Jones – Living Without your Love

46. Cooly G – Love Dub

45. Sally Shapiro – Moonlight Dance

44. Armand Van Helden & Dizze Rascal – Bonkers

43. Hudson Mohawke – Fuse

42. Calvin Harris – I’m Not Alone

41. Hot Toddy Feat. Ron Basejam – I Need Love

 

40. Jori Hulkkonen – Man from Earth

39. Stimming – The Kiss

38. Basement Jaxx – Raindrops

37. Burial & Four Tet – Moth

36. Aufgang – Good Generation

35. Lindstrom – Disturbing The Perfect

34. Bat For Lashes – Daniel

33. Tim Exile – Family Galaxy

32. Tiga – Shoes

31. Delphic – Doubt

 

30. Air France – No Excuses

29. Fuck Buttons – Surf Solar

28. The Field – Leave Me

27. The Juan Maclean – One Day

26. Sirisumo – Nights Off

25. Boris Dlugosch – Bangkok

24. Lovelock – Burning Feeling

23. Joakim – Spiders

22. Tensnake – In the End (I want you to cry)

21. Phenomenal Handclap Band – You’ll Dissapear

 

20. Doves – Jetstream

19. La Roux – Bulletproof

18. Erol Alkan and Boys Noize – Waves

17. Claude Vonstroke – Aundy

16. Classixx – I'll get you (feat Jeppe)

15. Appaloosa – The Day (We Fell in Love)

14. Empire Of The Sun – We Are The People

13. Jamie Jones – Summertime

12. Pet Shop Boys – Love etc.

11. Phoenix – Lisztomania

 

10. Delphic – This Momentary

09. White Lies – Farewell To The Fairground

08. Tony Lionni – Found A Place

07. The Golden Filter – Solid Gold

06. Duck Sauce – aNYway

05. Florence & The Machine – Rabbit Heart

04. Watched Out – Belong

03. Memory Tapes – Bicycle

02. Empire Of The Sun – Walking On a Dream

 

Tune Of The Year



kommentek (még nincs)»
Vikipop's Favourite Compilations & Remixes in 2009
2009.12.22. 23:15

 

Sokszor és sok helyütt beszéltünk már arról, hogy bár az elektronikus zenének korábban szerves részét képezték a hivatalos dj mixek, az utóbbi években egyre kisebb a jelentőségük. Én azonban még akkor is kitartottam mellettük, amikor mindenki más temette őket. Próbáltam elhitetni magammal, hogy a lemezlovasok még mindig sokkal komolyabban vesznek egy hivatalos kiadvány készítésére vonatkozó felkérést, mint amikor egy weboldal számára, vagy egy magazinnak kell cd-mellékletet, podcastet összeállítaniuk. Eddig talán így is volt, ám úgy tűnik, idén tényleg fordult a kocka, mert bár születtek jó mixalbumok, ha górcső alá vennénk az elmúlt 15 évet, a 2009-es termésből aligha kerülne be valami az összísített 50-es listára. De ne panaszkodjunk, nézzük, mely kompilációk mozgattak meg az elmúlt egy évben, beleértve természetesen a label- és remixválogatásokat, azaz mindent, ami nem a szerzői album kategóriába tartozik és hivatalosan is napvilágot látott.

 

30. Mary Anne Hobbs – Wild Angels [Planet Mu]

29. VA – Horse Meat Disco [Strut]

28. Time Warp Compilation ’09 mixed by Marco Carola [Time-Warp]

27. Nobodys Perfect Part Three mixed by Andrea Parker [Touchin Bass]

26. Brownswood Bubblers Four compiled by Gilles_Peterson [Brownswood]

25. The Grandfather Paradox mixed by Henrik Schwarz vs Ame & Dixon [BBE]

24. Daniel Wang - The Best Of Balihu 1993-2008 [Rush Hour]

23. The Lab 01 – Loco Dice [NRK]

22. Fabriclive 48 – Filthy Dukes [Fabric]

21. Watergate 04 mixed by Sebo K [Watergate]

 

20. VA – Cosmic Balearic Beats vol. 2 [Eskimo]

19. Mix The Vibe: King Street Goes Yoruba by Osunlade [King Street]

18. Late Night Tales – Snow Patrol [Azuli]

17. Back in the Box – Dj Sneak [NRK]

16. Pure Ibiza 09 compiled By Phil Mison [I Label]

15. VA – Selected Moments II [Shoreless]

14. VA – All Night Long [Aus]

13. DJ Kicks – Chromeo [!K7]

12. Fabriclive 44 – Commix [Fabric]

11. VA – Delsin 2.0 Compilation [Delsin]

 

 

 

10. Disco Circus vol.1 mixed by Mighty Mouse  [Music Response]

Sokáig bosszantott, hogy az Aeroplane Disco Balearica című mixe sajnos nem szerepelhet ebben a a kiírásban, hiszen nem hivatalosan megjelent kiadványról van szó, azonban így év végére megérkezett a mi „kis”  Disco Balearicánk, méghozzá az eddig viszonylag ismeretlen Mighty Mouse formáció jóvoltából. Parádés dupla mixalbum a műfaj legnagyobb királyaival (Crazy P, Was (not was), Rex The Dog, Classixx) és persze számtalan saját remixszel. Ha így haladnak, 2010 a Mighty Mouse éve lehet. 

 

09. VA – Ammunition & Blackdown PresenT: The Roots Of El-B [Tempa]

Ha van még valaki, akinek nem tűnt fel, hogy a dubstep jelenleg éli virágkorát, annak ezúton szeretnénk elmondani, ám ez még nem minden, ugyanis egyfajta 2 step revival is van a levegőben. A The Roots Of El-B című kiadvány egy csodálatos gyűjtemény, mely arra emlékeztet, hogy miért szerettem meg anno az évtized elején a UK garage nevű műfajt. Klasszikus 2 step ritmusképletek, szexi vokálok, és számtalan olyan muzsika, melyek a mai dubstepre óriási hatással voltak.

 

08. VA – DJ Koze: Reincarnations [Get Physical]

Eddig is tudtuk, hogy Dj Koze egy zseni, ám remixeit egy lemezen látva szinte futkos a hideg a hátunkon. Vagy inkább ellenkezőleg, melegség önti el a szívünket? Nem tudjuk eldönteni, de az Elementary Lover, a Minimal, a Danse Avec Moi és az Atlas Koze átirata már most klasszikusnak számítanak és bár elsőre végighallgatva a cd-t kicsit töménynek tűnhet, minőségileg olyan értéke van, mint kevés kiadványnak.
   

 

07. VA – Pepe Bradock: Confiote De Bits (A Remix Collection) [BBE]

A dupla remixválogatások gyakran még akkor is izzadságszagúnak és hosszúnak tűnnek, ha a rajtuk szereplő nóták korábban mind zajos sikernek örvendtek, gondoljunk csak Ewan Pearson Piece Workjére. A francia Pepe Bradock szűk két órás kompilációját azonban gond nélkül végig lehet hallgatni és nem csak azért, mert változatos, hanem mert van a hangzásvilágában valami, ami egyszerre művészien perverz, kool és nem utolsósorban zenei.

 

06. VA – Permanent Vacation - Selected Label Works N°1 [Permanent Vacation]

A (nu)disco mozgalom térhódításának számtalan jele van, elég ha olyan előadók ismertté válásáról beszélünk, mint az Aeroplane, a Classixx, Sally Shapiro, vagy Tensnake. Van azonban egy kiadó, amely már évek óta ontja magából a jobbnál jobb balearic és space disco cuccokat. Ezt a bő három évet összegzi a Permanent Vacation első labelválogatása, melyen felbukkan Todd Terje klasszikussá vált Balearic Incarnation remixe, vagy az I’ll be By Your Side Tensnake átirata. Kötelező.

 

05. VA – Sci.Fi Lo.Fi vol.03 - Rob Da Bank [Soma]

Rob Da Bankről a Blue Room-os időszaka óta tudjuk, hogy kiváló szelektor, de az még engem is  meglepett, hogy nagy rajongója a shoegazer muzsikáknak. Hogy mennyire kiválóan ismeri ezt a világot, azt be is bizonyítja, hiszen a rockos hangvételű „merengős” nóták (Spiritualized, Chapterhouse, Slowdiwe, Jesus & Mary Chain) mellett az elektronikus zenében is megtalálta a tökéletesen ide illő előadókat (Boards of Canada, Ulrich Schnauss, Cocteau Twins).  

 

04. VA – Beyond The Wizards Sleeve: Re-Animations vol. 1 [New State]

Ez a kiadvány aligha szorul bármiféle bemutatásra, hiszen a címében minden benne foglaltatik. Erol Alkan és Richard Norris pszichedelikus/kraut rock /dance projektje korábban dolgozott már fel Illést, ezen a lemezen azonban legjobb remixeik vannak összegyűjtve, melyeket olyan előadók számára készítettek, mint Midlake, a Franz Ferdinand, a Chemical Brothers, Peter Björn & John és Findlay Brown. Ugye mondanom sem kell, hogy szinte mind hibátlanok.

 

03. Panorama Bar 02 – Tama Sumo [Ostgut]

Lehet, hogy a hölgyeményt még nem ismerik annyian, mint a másik Panorama Bar rezidens Cassyt, lehet, hogy számtalan exkluzív felvételt kapott, hogy könnyebben el lehessen adni a mixét, igazából tökmindegy. A cd összeállításért teljesen egészében ő felelt és bizony finoman szólva sem okozott csalódást. A Panorama Bar 02 az év leghangulatosabb és legpontosabban összerakott mixe, melyen üresjárat nincs, viszont rajta van a 2010-es év egyik legnagyobb house slágere (Ost & Kjex Continental Lover). Sok ilyet szeretnénk még.

 

02. Berghain 03 – Len Faki [Ostgut]

Általában kevés lemezlovas jár sikerrel, ha 74 percbe próbálja belesűríteni azt, amit egy klubban 5-6 óra alatt játszik, - ráadásul mindezt úgy adja elő, hogy a mix végét telepakolja slágerrel - azonban a német Len Fakinak ez sikerült. Van abban valami felemelő, ahogy 45-50 perc igazi mély űrtechnó után a germán lemezlovas lazábbra veszi a figurát, majd elkezd örömzenélni, arról nem is beszélve, hogy mindezt abszolút hitelesen teszi. A zárás pedig az utóbbi évek egyik legzseniálisabbika: a Bloc Party Where is Home-jának burial remixe könnyeket csal a szemünkbe.

 

01. Balance 015 mixed by Will Saul [EQ]

Sok szempontot figyelembe vettem az év válogatása cím kiosztásánál, de Will Saul triplája minden követelménynek megfelel. Bár a Balance 015 nem a legtökéletesebben összállított mix idén, azonban komplexitása és a dalok sokszínűsége messze a többi, idén megjelent válogatás fölé emeli. Szűk négy óra alatt hallhatunk hipnotikus technót, nu discót, szintpopot, dubstepet és house-t is. Sokszor hangoztattam, hogy manapság nincs értelme tripa mixeket kiadni és ezt az állításomat továbbra is fenntartom, azonban, ha valaki így be tudja mutatni személyiségét a három cd-n keresztül, akkor azt hiszem kivételt tehetünk. Próbálom kerülni a nagy szavakat, de az igazság az, hogy Will Saul Balance-a a legjobb tripla mixalbum Tom Middleton 2002-es The Sound Of The Cosmos-a óta. 

 

 

 

 

Az év legnagyobb csalódásai:

Balance 014 – Joris Voorn [EQ]

Body Langugage 8 – Modeselektor [Get Physical]

Fabriclive 45 – A-Trak [Fabric]

Nightdubbin' mixed by The Idjut Boys [BBE]

The Sound of The Tenth Season – Sven Väth[Cocoon]

 

 

 

Mivel  úgy gondoltam, hogy a fentebb leírtak miatt igazságtalan lenne elsiklani a nem hivatalos mixek felett, írtam egy podcasteket, rádiós mixeket és ingyen cd–mellékleteket tartalmazó listát is. És bár ezek a mixek külön felsorolásban szerepelnek, alighanem sok hivatalos kiadványt maguk mögé utasítottak volna, ha a két listát összekeverjük.  

 

 

20. Hyper Luck mix – Kode 9

19. Essential Mix – Hudson Mohawke

18. Luna Sunday – Ben Watt

17. Podcast Busines February ’09 – Appleblim

16. Essential Mix – Jamie Jones

15. Residentadvisor Podcast 164 – Maayan Nidam

14. Essential Mix – The Twelves

13. Fact Mix 53 – Matias Aguayo

12. KCRW mix – Classixx

11. Much Love To The Plastic People mixed by Four Tet

10. Balihu Records Megamix – Tim Sweeney

09. Fact Mix 103 – King Midas Sound

08. Bodytonic Podcast 053- Sven Weisemann

07. Beats In Space – Tensnake

06. Indian Summer Mixtape by Anoraak

05. Residentadvisor Podcast 145 – DJ Koze

04. Fact Mix 95 – Will Saul

03. Beats in Space Italo Mix by Aeroplane

02. Essential Mix – Greg Wilson

01. Mixmag pres. Disco Balearica mixed by Aeroplane

 

 

 

REMIXES TOP 40

 

Nagyon, de nagyon szerettem volna, ha a remixek között vagy kedvenc formációm, az Aeroplane, vagy valamelyik kedvelt producerem (Tensnake, Siriusmo) diadalmaskodik, de egyszerűen lehetetlen volt. Született ugyanis januárban egy olyan átirat, amely alapjaiban rengette meg nemcsak az elektronikus, hanem a popzene világát is. Nagyon ritkán (igazából soha) fordul elő, hogy egy popdalt egy dubstep remix segít fel az angol kislemezeladási lista élére, de jelen esetben ez történt. Ha valakinek még nem esett volna le, akkor nyugodtan görgessen lefelé, azonban tény: ha van olyan dolog idén, ami vitathatalan és semmilyen magyarázatra nem szorul, akkor a lenti felvétel győzelme mindenképpen ebbe a kategóriába sorolandó. Korunk legfelkapottabb dubstep ikonja ugyanis nemcsak az idei év, hanem talán az utóbbi évek legjobb és legmeghatározóbb remixét készítette el.

 

40. Moderat – Rusty Nails (TRG’s Peaktime remix)

39. Dj Hell – The Dj (Radio Slave Remix)

38. Slam – Positive Education (D’Julz Remix)

37. Metric - Help I'm Alive (The Twelves Remix)

36. Bill Withers - Who Is He (Henrik Schwarz Edit)

35. Luomo – Tessio (Stimming remix)

34. Friendly Fires - Jump in The Pool (Jacques Lu Cont Remix)

33. Kleerup - Longing For Lullabies (Joakim Remix)

32. Grizzly Bear – Two Weeks (Fred Falke Extended mix)

31. DJ Kaos - Love The Night Away (Tiedye Mix)

 

30. Gang Gang Dance - Bebey (DJ Rupture + Matt Shadetek RMX)

29. The Cinnamon Chasers - I Like Watching You (Diamond Cut Remix)

28. Yeah Yeah Yeahs - Heads Will Roll (A-Trak Remix)

27. Deadmau5 - I Remember (Caspa Remix)

26. Dosem - Beach Kisses (Joris Voorn Green Mix)

25. Laurent Garnier – Pay TV (Emperor Machine Extended Version)

24. Florence and The Machine – You’ve Got The Love (Tom Middleton Vocal mix)

23. Dustin Zahn – Stranger To Stability (Len Faki Podium remix)

22. LCD Soundsystem : 45:33 (Theo Parrish Space Cadet remix)

21. Saint Etienne - Only Love Can Break Your Heart (Richard X 2009 Extended Remix)

 

20. Shit Robot – Simple things (Todd Terje Remix)

19. Robbie Williams – Bodies (Aeroplane Remix)

18. James Yuill – This Sweet Love (Prins Thomas ‘Sneaky’ Edit)

17. DJ Mujava – Township Funk (Crazy P Remix)

16. Fever Ray – Seven (Seth Troxler Remix)

15. Röyksopp - Happy Up Here (Holy Fuck Reinterpretation)

14. Annie - Anthonio (Fred Falke Remix)

13. Franz Ferdinand – Ulysses (Beyond The Wizard's Sleeve Re-Animation)

12. Whomadewho – Keep me in my Plane (DJ Koze remix)

11. Efdemin – Acid Bells (Martyn's Bittersweet Mix)

 

10. Miike Snow – Animal (Fake Blood Remix)

09. Fever Ray – Triangle Walks (Rex The Dog Edit)

08. Empire Of The Sun – We Are The People (Sub Focus Mix)

07. Four Tet – Love Cry (Joy Orbison Remix)

06. Jon Hopkins – Light Through The Veins (Ewan Pearson's Downtown Lights Remix)

05. Holy Ghost – I Will Come Back (Classixx Acapulco Nights Version)

04. The Faint – Battlehymn for Children (Tensnake Remix)

03. The Gossip – Heavy Cross (Siriusmo Remix)

02. Sebastien Tellier - Kilometer (Aeroplane Italo '84 Remix)

 

 

Remix of The Year

 

 



kommentek (3)»
Berlin Falling / Freeland Failing
2009.04.06. 01:46

Elhatároztam, hogy picit felpörgetem a blogot, remélem a szcéna fog elég témát szolgáltatni. Rögtön itt van 2 dolog, amiről szívesen mesélnék, aztán indulhat a megkövezés, hogy nekem soha semmi nem jó, állandóan savazok mindenkit és különben is ki vagyok én...

 
Kezdjük a Berlin Callinggal. Semmi különöset nem vártam a filmtől, de sajnos még annyit sem kaptam. Ha csak a történetből indulok ki, eszembe nem jutott volna jegyet váltani rá, de mégiscsak a mi kis szubkultúránk része ez a mozi, ráadásul a zenéjével sincs különösebb problémám, úgyhogy gondoltam beülök valahová és megnézem. Azon még valahogy túltettem magam, hogy Paul Kalkbrenner ereiben finoman szólva sem csörgedezik színész-vér és, hogy a film tele van klisékkel, de, hogy az egyetlen dolognak, amit vártam a filmtől - nevezetesen hogy valamelyest érzékeltesse, miért is Berlin az elektronikus zene fővárosa - még a szikráját sem véltem felfedezni, óriási csalódás volt. Néhány fájdalmasan erőltetett klub- és afterparty jelenet, melyekhez hasonlót találunk a youtube-on is,(ráadásul ott Richie és Sven még külön műsort is ad nekünk) néhány mélyenszántó párbeszéd, kevés humor (az is a német fajtából) és ezzel el is mondtunk mindent. Amikor megtudtam, hogy azért Berlin Calling a film címe, mert a filmben Dj Ickarus-t alakító Paul Kalkbrenner albumát így nevezték el, kis híján sírva rohantam ki a moziból. Sajnos azt kell mondjam, hogy ehhez képest az It’s All gone Pete Tong egy remekmű, mert ott legalább van a sztorinak egy komoly és nem feltétlenül sablonos (drog, alkotói válság, elhagy a barátnőm) háttértöténete és kellően abszurd ábrázolja a szcénánkat. Ez a film viszont sehogy nem ábrázolja és egy kívülálló számára továbbra sem válik világossá, hogy mitől is a jó eza hipnotikus tuctuc vagy a délig tartó bulizás. Ok tudom, hogy nem is ez volt a film célja, hiszen mégiscsak egy dráma volt, de akkor legalább drámaiság lett volna benne...
 
 
A másik Adam Freeland. Nyugodtan kijelenthetem, hogy évek óta nem csalódtam ekkorát művészben. Nem tudom, hol kezdjem, mert nagyon sok gondolat kavarog a fejemben, de megpróbálom összefűzni őket. Adott egy dj, akinek Coastal Breaks mixalbumai definiálták a breakbeat létezését; akinek 2001-es pecsás fellépése gyakorlatilag az egész magyarországi nu skool breakz szcéna kialakulására hatással volt; aki a 2003-as Essential mixével olyat ütött, hogy azt még a más stílusokat kedvelő hallgatók is az évtized egyik legjobb mixeként tartják számom; aki elkészítette minden idők egyik legelőremutatóbb Global Underground kiadványát és aki másfél éve a Balaton mellett akkora szettet tolt - tele a legújabb, legütősebb zenékkel - , hogy azóta sem tudunk napirendre térni felette.
2009-et írunk, erre idejön ez az ember (a horribilis belépőárakból kiindulva nem kevés pénzért), akinek a mottója amúgy „fuck the oldskool”, beleszarik mindenbe, és lenyom egy oly sokszor megtapasztalt "magyarországraezisjó" szettet, ami 1-2 számtól eltekintve az elmúlt 7 év bármelyikében születhetett volna. Egyszerűen szánalmas volt és vérlázító. Egy ilyen estéért Londonban szemrebbenés nélkül kifütyülték volna, de legalábbis az emberek 80%-a értelenül állt voln a táncparketten, hogy ez most mi. Igazi hakni volt, tele olyan slágerrel, amelyek már 3 éve is cikinek számítottak. 2009-ben felrakni egy Soulwax E-Talkingot, PFN Music Ils remixet és a We want Your Soul-t eredetiben...kell hozzá arc. Jó zenék ezek, a nép meg is kajálta rendesen, és ha egyet sütött volna el, nem szólok egy szót sem, de sajnos ezek voltak többségben. Senki nem szólt neki, hogy ez nem egy classic buli lesz? Ezt akármelyik magyar dj be tudta volna mutatni egy szerda este 500 ft-os belépő mellett. A belépő viszont ennek pontosan a tízszerese volt és nem azért fizettem ki, hogy egy időutazás részese legyek. Én naív azt hittem Mr. Freeland újra megmutatja majd, hogy igen srácok, én vagyok a király, még mindig ott vagyok a topon, képben vagyok. Sajnos nagyon nincs ott. Nem véletlen, hogy kiadója is vergődik, klubestje sincs, rádióműsora sem. Számomra nagyon úgy tűnik, hogy Adam Freeland már csak egy illuzió, aki ezzel a fellépésével többet ártott magának mint azt gondolná. Próbáltam magyarázatot találni, hogy mi történhetett, de egyszerűen nem tudtam. Régen hallotta ezeket a zenéket és nosztalgiázni akart? Vagy szimplán rájött, hogy bizony a nagy elektronikus zenében észrevehető generációváltás közepette ő már nem illik bele ebbe az új képbe, ezért a régi a muzsikákat érzi a magáénak? Fogalmam sincs, de azt hiszem nem is lényeges. Ciki volt és kész. Soha többet Freeland.


kommentek (5)»
Quarter 1 - negyedévi összegzés
2009.04.03. 00:43

Ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt 100 napban nem írtam ide semmit, azt hiszem nem árulok el nagy titkot, ha bevallom: a blogírás nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Foghatnám persze arra is, hogy a 10 éves listák elkészítése az összes energiámat felemésztette és ekkor sem járnánk túl messze az igazságtól. Mindenestre úgy döntöttem, hogy ha már túlvagyunk 2009 első negyedévén, a FACT magazinhoz hasonlóan én is megpróbálom röviden összefoglalni a mögöttünk álló 12-13 hetet. Sajnos első ránézésre nem tűnik túl bonyolult feladatnak, mert ugyan rossz érzéssel, de nyugodtan kijelenthetem: nem sok olyan kiadvány született, melyekről még évek múltán is beszélni fogunk. Hogy ez pontosan minek tudható be, azt nehéz megmondani, – nem lehet mindent a gazdasági válságra fogni – de mivel az év első két hónapja mindig egyfajta ubrokaszezonnak számít a lemeziparban, ne fogjuk fel túl tragikusan a dolgot,  - még akkor sem, ha tudjuk, hogy a lentebb szereplő kiadványok közül sok csak áprilisban jelenik meg - mert így is voltak hallgatható lemezek. Az alábbiakban összegyűjtöttem a 20 általam leggyakrabban hallgatott szerzői albumot és felvételt, valamint a 10 kedvenc válogatásomat. 

 
Az albumoknál elég széles a skála, hiszen a space-poptól az amerikai neopszichedelikus-rockon át az északi ambient és dub technón keresztül a diszkóig mindet megtalálunk a felsorolásban. Mindenképpen kiemelendő az ausztrál Empire of The Sun duó, ugyanis ők az első együttes, akik az MGMT által kitaposott ösvényen próbálnak meg világhírnévre szert tenni, eddig úgy tűnik sikerrel. Dj Sprinkles bebizonyította, hogy 2009-ben is van még potenciál a deep house-ban ás a detroit technóban, míg Erlend Oye akusztikus hobbiprojektje olyan szintre jutott, melyre talán még ők maguk sem gondoltak volna, hiszen egy majdnem tökéletes északi poplemezt készítettek. Az Animal Collective valószínűleg megírta az év albumát és az év felvételét (My Girls), a Yagya újradefinálta a szépség és a mélység fogalmát, míg az Echospace formáció egyik tagja Intrusion név alatt egy elképesztő dub/dub techno albummal rukkolt elő. Újra virágzik a shogazer rock is, ezt bizonyítja Rob Da Bank parádés Sci-Fi Lo-fi válogatása és a The Pains of Being Pure at Heart azonos című albuma és bár nem feltétlenül a kedvenc műfajom, nem lehet elvitatni a dubstep térhódítását sem. Martyn debütáló albumának és a Round Black Ghosts válogatás felvételei a legigényesebb dubstep nóták közé tartoznak, amelyeket valaha hallottam.
A kompilációknál  szokatlan módon inkább a klasszikus válogatások és nem a mixalbumok dominálnak (elképzelhető, hogy tényleg utolsó napjait éli a műfaj). Utóbbiak közül csak Henrik Schwarz, Ame és Dixon oktatással felérő utazása, a Grandfather Paradox, Andrea Parker ízig-vérig letisztult intelligens elektro-mixe, az Azuli - a diszkó újabb fénykorát meglovagoló - albuma, valamint Len Faki hihetetlenül masszív techno-mixe érdemel említést. Jól szerepeltek a remixgyűjtemények (Dj Koze, valamit Erol Alkanék projektje is előjekelő helyet foglal el.) valamint a konceptválogatások is. Na de nem is szövegelek tovább, beszéljenek helyettem a címek.  
 

ALBUMS
 
01.  Empire Of The Sun - Walking On A Dream [Virgin]
02. Animal Collective - Merriweather Post Pavilion [Domino]
03. Dj Sprinkles (Terre Thaemlitz) - Midtown 120 Blues [Mule]
04. The Whitest Boy Alive - Rules [Bubbles]
05. Yagya - Rigning [Sending Orbs]
06. Intrusion - The Seduction of Silence [Echospace]
07. The Juan MacLean - The Future Will Come [DFA]
08. Chin Chin - The Flashing The Fancing [Definitive Jux]
09. The Pains of Being Pure At Heart - The Pains of Being Pure At Heart [Slumberland]
10. Franz Ferdinand - Tonight [Domino]
11. Martyn - Great Lenghts [3024]
12. Boozoo Bajou - Grains [!K7]
13. Humcrush - Rest at World's End [Rune Grammophon]
14. Pet Shop Boys - Yes [Parlophone]
15. ATOM TM - Liedgut [Raster Noton]
16. Bat For Lashes - Two Suns [Parlophone]
17. Lily Allen - It's Not Me, It's You [Capitol]
18. Fever Ray - Fever Ray [Mute]
19. 2000 And One - Heritage [Pure]
20. Junior Boys - Begone Dull Care [Domino]
 
 
COMPILATIONS
 
01. Beyond the Wizards Sleeve - Re-Animations Vol. 1 [New State]
02. Berghain 03 - Len Faki [Ostgut]
03. Sci.Fi Lo.Fi vol.03 - Rob Da Bank [Soma]
04. V/A - Round Black Ghosts 2 [~Scape]
05. V/A - Strike 100 [Shitkatapult]
06. Nobody's Perfect Part Three mixed by Andrea Parker [Nobody’s Business]
07. V/A - Final Song #01 [Get Physical]
08. DJ Koze - Reincarnations [Get Physical]
09. The Grandfather Paradox mixed by Henrik Schwarz Vs Ame And Dixon [BBE]
10. V/A - Future Disco [Azuli]
 
 
TUNES
 
01. Animal Collective - My Girls
02. Pet Shop Boys - Love Etc.
03. Sebastien Tellier - Kilometer (Aeroplane Italo 84 Remix)
04. Appaloosa - The Day (We fell in Love)
05. Jon Hopkins - Light Through the Veins (Ewan Pearson's Downtown Lights remix mix)
06. The Detroit Experiment - Think Twice (Mark E & Henrik Schwarz remixes)
07. Guy Gerber - Timing
08. The Juan Maclean - Tonight
09. Empire of The Sun - We are the People
10. Kid Cudi vs. Crookers - Day N Nite
11. DJ Mujava - Township Funk (Crazy P Remix)
12. La Roux - In For The Kill (Skream's Let's Get Ravey Remix)
13. Tiga feat. Madonna - Shoes (produced by Soulwax)
14. Filthy Dukes - This Rhythm (Fred Falke remix)
15. Chic - I Want Your Love (Todd Terje Edit)
16. Louderbach - Shine
17. Röyksopp - Happy Up Here (Holy Fuck Reinterpretation)
18. Tim Exile - Family Galaxy
19. Damian Lazarus - Moment
20. Lily Allen - The Fear


kommentek (még nincs)»
1998-2008 ALBUMS, MIXED COMPILATIONS
2008.12.30. 21:49


THE 60 MOST IMPORTANT ALBUMS THAT RULED MY MUSICAL WORLD 1998-2008


Szerzői album: a királykategória. A zene mértékegysége. Ki tudja még hány hasonló közhelyet lehetne elpuffogtatni, de tény, hogy ezek a csodálatos alkotások mozgatják a könnyűzenét a kezdetektől fogva. Bárki készíthet egy jó remixet, egy dal erejéig is elsülhet bárkinek a keze, egy jó dj-mixhez pedig csak jó ízlés kell. A szerzői album más. Aki képes arra, hogy bekerüljön az elmúlt 10 év 60 legjobb albuma közé akár nálam, akár másnál, annak már biztosan nem felejtik el a nevét jó ideig.  Nézzük a helyzésket 60-11-ig. A többit pedig majd az új évben kommentárokkal.  

 

60. JUSTICE: † (Ed Banger, 2007)


59. AIM – Cold water Music (Grand Central, 1999)


58. FLANGER – Inner Space Outer Space (Ninja Tune, 2000)


57. ILS – Soul Trader (Marine Parade, 2002)


56. ZERO 7 – Simple Things (Ultimate Dilemma, 2001)


55. LCD SOUNDSYSTEM – Sound of Silver (Capitol, 2007)


54. DZIHAN &KAMIEN – Freaks & Icons (Couch, 2000)


53. RICARDO VILLALOBOS – Alcachofa (Playhouse, 2003)


52. GOLDFRAPP – Felt Mountain (Mute, 2000)


51. MAX SEDGLEY – From the Roots to the Shoots (Sunday Best, 2006)


50. MJ COLE – Sincere (Mercury, 2000)


49. PLANTLIFE – The Return of Jack Splash (Gut, 2004)


48. MGMT – Oracular Spectacular (Columbia, 2008)


47. THIEVERY CORPORATION – The Mirror Conspiracy (Eighteenth St, 2000)


46. SKALPEL – Skalpel (Ninja Tune, 2003)


45. THE AVALANCHES – Since I left you (XL, 2001)


44. FATBOY SLIM – You’ve come a long way Baby (Skint, 1998)


43. HERBERT – Bodily Functions (Studio !K7, 2001)


42. MASSIVE ATTACK – Mezzanine (Virgin, 1998)


41. MR SCRUFF – Keep it Unreal (Ninja Tune, 1999)


40. I:CUBE – Adore (Versatile, 1999)


39. CRAZY P – A Night on Earth (Shiva, 2005)


38. CHICANE – Behind the Sun (Xtravaganza, 2000)


37. GNARLS BARKLEY: St. Elsewhere (Warner, 2006)


36. FC KAHUNA – Machine Says Yes (City Rockers, 2002)


35. LAURENT GARNIER – Unreasonable Behaviour (F Com, 2000)


34. CUT COPY – In Ghost Colours (Modular, 2008)


33. THE CINEMATIC ORCHESTRA – Every Day (Ninja Tune, 2003)


32. MOBY – Play (Mute, 1999)


31. ST GERMAIN – Tourist (Blue Note, 2000)


30. MARK RAE – Into the Depths (Grand Central, 2004)


29. BASEMENT JAXX – Remedy (XL, 1999)


28. TOSCA – Suzuki (K7, 2000)


27. EVERYTHING BUT THE GIRL – Temperamental (Virgin, 2000)


26. DAVE TIPPER – Surrounded (Fuel, 2003)


25. CHARLES WEBSTER – Born on the 24th of July (Peacefrog, 2001)


24. CIRCULATION – Colours (Circulation, 2003)


23. AIR – Talkie Walkie (Source, 2003)


22. AUDIO BULLYS – Ego War (Source, 2003)


21. SWAYZAK – Himawari (Medicine, 2000)


20. 16 B – How to live 100 Years (Hooj, 2002)


19. HOT CHIP – The Warning (Astralwerks, 2006)


18. AKUFEN – My Way (Force Inc. Music Works, 2002)


17. LEFTFIELD – Rhythm And Stealth (Columbia, 1999)


16. RALPH MYERZ & THE JACK HERREN BAND – A Special Album (Emperor Norton, 2003)


15. WAGON CHRIST – Sorry I make you lush (Ninja Tune, 2004)


14. SASHA – Airdrawndagger (BMG, 2002)


13. LES RHYTHMES DIGITALES – Darkdancer (Wall of Sound, 1999)


12. DJ SHADOW – Private Press (Universal, 2002)


11. GORILLAZ – Demon Days (Parlophone, 2005)

 




10. ROOTS MANUVA – Run Come Save Me
(Big Dada, 2003)

Akik ismernek, pontosan tudják, hogy a hip-hop enyhén szólva sem a kedvenc műfajom, azonban Roots Manuva debütáló albuma alaposan mellbevágott. Eleinte csak ritkán hallgattam, majd egyszer amikor a városban lófráltam annyira elkapott a feeling, hogy azóta sem tudom megunni ezt a zsenialitást. A Join the Dots-ot, az Ital Visions-t, a Witness the Fitness-t és a Dreamy Days-t hallgatván pedig gyakran megfogalmazódik bennem a kérdés: tulajdonképpen mi is a bajom a hip-hoppal?






09. LAYO & BUSHWACKA: Low Life (End, 1999)
Layo Paskin és Matthew Benjamin első lemeze mérföldkő az elektronikus zene történetében, holott semmi különöset nem csináltak, csak beültek a stúdióba és egy ízig-vérig funky, hibátlan downtempo, breakbeat és 4/4 albumot raktak össze. A Low Life 1999-ben a Jockey Slutban és a Mixmagben is méltán nyerte az év albuma díjat. Persze egy olyan lemezzel nem nehéz, amin ott van az Ear Candy, a Bad old good old Days, a Deep South és a Dead Man walking is.






08. THE STREETS – Original Pirate Material
(Warner, 2002)

Mike Skinner 2002-ben jött látott és győzött. Az album egy átlagos brit fiatalember mindennapi életéről szól, melyben sok az öröm, a kínlódás és a szerelemi csalódás. Hip-hopnak nevezni gyakorlatilag háborús bűnnel érne fel, ez valami egészen más. Csodálatos melódiák lehengerlő témák, Mike Skinnerről pedig nem tudjuk eldönteni, hogy bohóckodik vagy komolyan gondolja. Bár igazság szerint teljesen mindegy.




07. AIR –  Moon Safari (Virgin, 1998)
Kedvenc francia duóm debütáló albumához nem sokat érdemes hozzáfűzni, de azt hiszem ők voltak az elsők, akik definiálták a tökéletes lazulós szintipop fogalmát és ehhez még óriási slágereket is írtak (Sexy Boy, Kelly Watch the Stars). A Moon Safari mesés hangulata mindenkivel magával ragad. A legjobb kandalló mellett, hóesésben , egy hideg téli estén végighallgatni. 10 évvel a megjelenés után is tökéletes album benyomását kelti.





 

06. BOARDS OF CANADA –
Music has Right to the Chilren (Warp, 1998)

Amikor 10 év legjobb albumairól beszélünk, nyilvánvaló, hogy olyan jelzők mint a hibátlan, lebilincselő, varázslatos, meseszép gyakrabban jutnak eszünkbe, mint bármikor máskor. Van amikor csak közhelynek szánjuk őket és van olyan is, hogy ezek a jelzők mind helytállóak egy lemezre. A Boards of Canada albumára ez utóbbi ivonatkozik. Az elektronikus zene történetének egyik legtökéletesebb és legszebb dallamvilágával rendelkező albuma. Igazi klasszikus.


 



05. ULRICH SCHNAUSS – Far Away Trains Passing By (Domino, 2005)
A másik gyöngyszem. Bár az album Németországban már 2001-ben napvilágot látott, a Domino 4 évvel később adta ki az Egyesült Államokban méghozzá egy bónusz cd kíséretében és ez óriási ötletnek bizonyult. Csodálatos, könnyfakasztó elektronika, mely olyan érezelmeket vált ki az emberből, melyhez hasonlót kevés album képes. Talán a 90-es években a Boards of Canada és a Global Communication albumai voltak ekkora hatással az emberekre.


 


 

04. METRO AREA – Metro Area (Environ, 2002)
Darshan Jesrani és Morgan Geist formációjának mindeddig egyetlen albuma jelent meg, deazóta is etalonnak számít. Igazi, hamisítatlan 80-as évekbeli funk/disco átültetve a 21. század modern hangzásába. Nem csoda, hogy az album felvételeinek több mint 50%-a nem csak a dj-szettek és válogatások, hanem a divatbemutatók szerves részévé is vált. Lenyűgöző.


 


 

 

03. RÖYKSOPP – Melody AM (Wall of Sound, 2001)
Eleinte sajnáltam érte azt az 5.200 ft-ot, soknak tűnt ez egy 42 perces anyagért, de életem legnagyobb hibája lett volna, ha nem veszem meg. A Ryöksopp debütáló albuma alapjaiban rengette meg az elektronikus popzenét és felhívta a világ zeneértő részének figyelmét egy olyan térség muzsikájára, ahonnan azóta számtalan minőségi előadó és album került ki (Ralph Myerz, Björn Torske, Lindström stb). Történelmi jelentőségű kiadvány.


 




 

02. DAFT PUNK – Discovery (Virgin, 2001)
Négy évvel debütáló albumuk megjelenése után a két robotfejű gall ismét nagyot robbantott. Akik kételkedtek benne, hogy képesek megismételni a Homework sikerét, azokra alaposan rácáfoltak. 14 felvételből (One more Time, Aerodynamic, Harder Better) álló hamisítatlan french-touch, filtermennyország úgy, ahogy azt csak ők tudják. Sajnos harmadik lemezük már korántsem volt ennyire meghatározó, de az élő fellépéseikkel mindig kárpótolják rajongóikat. Jó lenne, ha egyszer  ide is eljutnának.


 



01. MYLO - Destroy Rock ’n’ Roll  (Breastfed, 2004)
Megérkeztünk. Nem vagyok benne biztos, hogy 10-ből 9 zenei fórum nem ezt az albumot jelölné meg a 21. századi legjelentősebb elektronikus zenei albumának. 14 gyakorlatilag hibátlan felvétel a csodálatos dowtempótól az őrületbe kergető szintipop/diszkóig, melyeket Mylo leharcolt otthoni gépén hozott össze, a mai napig nem tudja senki hogyan. Lehet, hogy csak volt egy jó éve, hisz azóta sem alkotott maradandót, ezzel azonban örökre beírta magát nemcsak az elektronikus, hanem a globális zenetörténelem históriáskönyvébe.

 





MINDENKINEK NAGYON BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK !




MIXED COMPILATION TOP 60


Sokan kérdőjelezik meg manapság a mixalbumok jelentőségét arra hivatkozva, hogy a lemezlovasok, már egyáltalán nem adnak bele apait-anyait, hiszen legújabb live szettjeiket a rajongók akár már a buli másnapján könnyedén letölthetik a világhálóról. Régen azonban más volt a helyzet. A lemezlovasok csak így tudták bemutatni ízlésüket, ezért aztán nagy energiákat mozgósítottak egy ilyen lemez elkészítésekor. Már aki! Nézzük, hogy szerintem kiknek jár mindenképpen a pacsi.




60. FUTURISM – DAMIAN LAZARUS (City Rockers, 2002)


59. OFF TRACK vol.1 – BRONX mixed by  KON & AMIR (BBE, 2007)


58. WAVES II mixed by ARCHIGRAM (Crydamoure, 2003)


57. SESSIONS – CARL CRAIG (!K7, 2008)


56. BUZZIN FLY vol. 4 – BEN WATT  (Buzzin’ Fly, 2007)


55. THIS IS FOR YOU SHITZ – SURGEON (Warp, 2007)


54. TAKA TAKA: RICARDO VILLALOBOS IN THE MIX (Cocoon, 2002)


53. LATE NIGHT TALES – FATBOY SLIM (Azuli, 2007)


52. LE FUTURE LE FUNK – ROSS CALE & RED JERRY (Hooj, 2003)


51. THE ORIGINAL SOUND OF IBIZA – ALFREDO (Minsitry of Sound, 2007)


50. DJ KICKS – THIEVERY CORPORATION (!K7, 1999)


49. NU BALEARICA – FRED DEAKIN (Ministry of Sound, 2008)


48. BACK TO MINE – PET SHOP BOYS (DMC, 2005)


47. MASTERPIECE – FRANCOIS KEVORKIAN (Ministry of Sound, 2008)


46. SECRETSUNDAZE vol. 1 mixed by GILES SMITH & JAMES PRIESTLEY (Secretsundaze, 2007)


45. LATE NIGHT SESSIONS – FARLEY & HELLER (Ministry of Sound, 1999)


44. SATURDAY NITE LIVE – THE IDJUT BOYS (Nuphonic, 2000)


43. THE SOUND OF THE FIFTH SEASON – SVEN VäTH (Cocoon, 2004)


42. THE TRIPTYCH – FRED DEAKIN (Family, 2007)


41. SATURDAY NIGHT SUNDAY MORNING – THE UNABOMBERS (Electric Chair, 2002)


40. TRESOR GLOBUSMIX VOL. 5 - LET’S ALL MAKE MISTAKES – MATTHEW HERBERT (Tresor, 2002)


39. ALL NIGHT LONG - LAYO & BUSHWACKA (End, 2003)


38. COSMO GALACTIC PRISM – PRINS THOMAS (Eskimo, 2007)


37. NEW YORK: A MIX ODYSSEY – ARMAND VAN HELDEN (Southern Fried, 2004)


36. DJ KICKS – CHICKEN LIPS (!K7, 2004)


35. DESIRE – DAVE SEAMAN (Renaissance, 2000)


34. HOSPITALISED – LONDON ELEKTRICITY/CYANTIFIC/HIGH CONTRAST (Hospital, 2006)


33. EXCESS LUGGAGE – LAURENT GARNIER (F Communications, 2003)


32. DJ KICKS – TIGA (!K7, 2003)


31. SOUNDCOLORS 3 – PHIL MISON (X:treme, 2000)


30. TODAY mixed by SUPERPITCHER (Kompakt, 2005)


29. ESSENTIAL MIX – FRANCOIS KEVORKIAN (London, 2000)


28. KEEP IT SOLID STEEL – MR. SCRUFF (Ninja Tune, 2003)


27. STANTON SESSIONS – STANTON WARRIORS (XL, 2001)


26. GU 021 MOSCOW – DEEP DISH (Boxed, 2001)


25. FABRIC 22 – ADAM BEYER (Fabric, 2005)


24. BUGGED OUT MIX – EROL ALKAN (Bugged Out, 2003)


23. NU BREED 05 – LEE BURRIDGE (Boxed, 2002)


22. AT THE CONTROLS – AGORIA (Resist, 2007)


21. DJ KICKS – BOOKA SHADE (!K7, 2007)


20. HOW TO KILL THE DJ (Part Two) – OPTIMO (Kill the Dj, 2004)


19. DJ KICKS – DADDY G (!K7, 2004)


18. CHOICE – LITTLE LOUIE VEGA (Azuli, 2005)


17. FABRIC 13 – MICHAEL MAYER (Fabric, 2003)


16. BALANCE 005 – JAMES HOLDEN (EQ, 2003)


15. BACK TO MINE – NICK WARREN (DMC, 1999)


14. DE 9: CLOSER TO THE EDIT –  RICHIE HAWTIN (Novamute, 2002)


13. TYRANT – LEE BURRIDGE & CRAIG RICHARDS (Distinct’ve, 2000)


12. FABRICLIVE 24 – DIPLO (Fabric, 2004)


11. COMMUNICATE – SASHA & JOHN DIGWEED (BMG, 2000)



10. FABRICLIVE 01 – JAMES LAVELLE
(Fabric, 2001)

Az angol klub vezetősége 2001 őszén döntött úgy, hogy havonta megjelenő mixsorozatot indít, melynek keretében a Fabric és Fabriclive klubestek legnépszerűbb fellépői készítenek majd a klubestek szellemiségének megfelelő mixeket. Az első részt nem is bízhatták másra, mint az ezearcú James Lavelle-re aki játszi könnyedséggel jut el a pszichedelikus rocktól a hip-hopon és breakbeat-en át a tech-esebb 4/4-edekig.




 
 

09. GU 010 ATHENS – DANNY TENAGLIA
(Boxed, 1999)

Az egyik legmeghatározóbb Global Underground kiadvány. A vészjósló microhouse-tól a sötét tribalen át a mocskos elektrón keresztül a progresszív house-ig minden felkerül a világ akkori elsőszámú dj-jének lemezjátszóira. Tökéletes szelekció, hibátlan mixek és néhány óriás klasszikus (Scumfrog – Water Song, Miss Kittin – Frank Sinatra) melyekett itt hallhattunk először.






 

08. BACK TO MINE – AUDIO BULLYS
(DMC, 2005)

Itt kezd egy kicsit személyessé válni a lista, de talán ez benne szép. Tény azonban, hogy kevesen képesek olyan mixet készíteni, melyben a Madness, a The Prodigy, a The Kins és Marvin Gaye és a Beach Boys kényelmesen elférnek egymás mellett, sőt mi több még illenek is egymáshoz. Az egyik legtökéletesebb és leghitelesebb Back to Mine a szériában, hiszen tökéletesen látszik, hogy ezek a srácok tényleg ezek a zenéken nőttek fel. Alapvetés.  


 

 


07. THE TRIP – TOM MIDDLETON
(Family, 2004)

Sokáig gondolkodtam, hogy talán nem kellene két Middleton mixet tennem az első 10-be, de pár régi kritika megerősített abban, hogy ennek a lemeznek is itt a helye. Az első diszken őrült funky/disco/ragga party James Brown-nal, Senor Coconuttal és Horace Andy-vel,  míg a másodikon soul, hip-hop elektronika és klasszikus zenei gyöngyszemek (Ulrich Schnauss, Ramsey Lewis, Vladimir Cosma, Vangelis) gondoskodnak a teljes ellazulásról.

 



 

06. ANOTHER LATE NIGHT – GROOVE ARMADA
(Azuli, 2002)

Egyértelműen a sorozat legjobb epizódja. Andy Cato és Tom Findlay jóvoltából egyszer a Metro Area csillogó diszkóhimnuszában, máskor Roy Ayers, Grace Jones, Aretha Franklin hangjában gyönyörködhetünk. Rajtuk kívül feltűnnek még a Kleer valamint Rae & Christian soul és hip-hop gyöngyszemei. Nagybetűs ZENE hibátlan szelekcióval. 





05. FABRIC 11 – SWAYZAK (Fabric, 2003)
Megértem, hogy sokan inkább Groovetechnology mixüket rakták volna ide, de az nem én lennék. A Fabric 11-es annyira egyedi és uptodate volt a maga korában, hogy első hallásra a legnagyobb kedvenceim egyikévé vált. Csendes minimal és deep house indítás Akufennel és Luomóval, majd a gigantikus Rockers Hi-Fi sláger, melyre rákúszik a What does it feel like Röyksopp remixe. A többi már csak hab a tortán. Metro Area, Lcd Soundsystem, Mr Oizo Thomas Dolby. Egyszerűen zseniális.






04. GU 013 IBIZA – SASHA (Boxed, 1999)
Elképesztő dupla cd. Alex Coe bő két és fél órán keresztül vegyíti tökéletesen a deep house-t a technót, a breakbeat-et és az igazi trance-t. Orbital, Sander Kleinenberg, Smith & Selway. Az első lemezen egy tanárian felépített dj-szettet hallunk, míg a második mix egy jó értelmeben vett slágerparádé, melynek alappilléreiként szolgál a három himnusz (Fibonacci Sequence, Xpander, Haven Scent). Egyszerűen mágikus.








03. K&D SESSIONS – KRUDER & DORMEISTER (!K7, 1998)
A két osztrák legenda már a 96-os Dj Kicks-ével is magasra tette a lécet, de mégis sikerült átugraniuk. Olyan válogatás, mely 10 éve, most, és 10 év múlva is biztosan megállja a helyét. Depeche Mode, David Holmes, Roni Size, Bomb the Bass, rajtuk kívül pedig mindenki itt van, aki számított a downtempo/trip-hop szcénában az előző évtized végén. Mindez ráadásul egy tökéletes masszává gyúrva.


 



02. DJ KICKS – ERLEND ØYE 
(!K7, 2004)

Nem vagyok benne biztos, hogy létezik olyan elektronikus zene rajongó, akinek ez a mix nem tetszik. Persze nyilván akad, de valahogy mégis elképzelhetetlen. Tud valaki jobbat, mint hipnotikus minimal valamint house nótákat francia poppal és diszkóval keverni és mindezt úgy, hogy a Kings of Convenience énekese még rá is énekel a felvételekre. Kizárt. Minden bizonnyal az évtized legjobb hangulatú mixe.



 



01. THE SOUND OF THE COSMOS –
TOM MIDDLETON
(Hooj, 2002)

Legrövidebben 5 szóval tudnám leírni, amit kedvenc válogatásommal kapcsolatban érzek és ez is angolul van, úgyhogy elnézést érte: The Soundtrack of my Life.  Nem több, nem kevesebb. Tripla mix, melyen a Jedi három arcát mutatja meg. Az első lemezen inkább az electroclash, a house és a brokenbeatek dominálnak, míg a második cd- egy elképeszőt  deep house mix, a harmadikon pedig minden idők legjobb chill-out mixe, utóbbi két diszk úgy összerakva, mintha a számokat egymásra írták volna.

Egyszerűen csak földöntúli varázslat.


 


MOST OVERRATED COMPILATION EVER

THIS IS RADIO SOULWAX part 2 -
2  MANY DJ’S (2002)

A Mixmag szerint minden idők legjobb mixalbuma, szerintem egy teljesen átlagos bootleg-parádé, mely bár valószínűleg üditően hatott a nagy progresszív-őrületben, számomra semmi különöset nem nyújtott. Szeretem a Soulwaxet, de ennél számtalan jobb mixük van.



kommentek (2)»
1998-2008 TUNES, REMIXES, COMPILATIONS
2008.12.27. 16:44

TUNES TOP 50 1998-2008

Kicsit megkönnyebbültem, mert ez utolsó olyan lista, melybe még „bele lehet kötni”, ha valaki nagyon bele akar. Hónapokon át agyaltam és jegyzeteltem, hogy semmi ne maradjon ki, amit szerettem, de beláttam, hogy lehetetlen küldetésbe fogtam. Kivéve persze a lista elejét, mert az adja magát. Szeretném leszögezni, hogy ez alapvetően  pop/klubzene-orientált TOP 50, tehát az elektronika/chill/downtempo és egyéb himnuszok szerelmesei nem ebben fogják megtalálni számításukat.

 

50. M.I.A: Galang (XL, 2003)


49. MGMT: Kids (Columbia, 2008)


48. THE KNIFE: Heartbeats (Brille, 2004)


47. EVERYTHING BUT THE GIRL: Temperamental  (Virgin, 2000)


46. N.E.R.D. : She wants to Move (Virgin, 2004)


45. KINGS OF TOMORROW: Finally (Defected, 2001)


44. MR OIZO: Flat Beat (F Communications, 1999)


43. BOOKA SHADE vs M.A.N.D.Y.: Body Language (Get Physical, 2005)


42. FREESTYLERS: Push Up (PIAS, 2004)


41. SQUAREPUSHER: My Red Hot Car (Warp, 2003)

 
40. JUSTICE: D.A.N.C.E (Ed Banger, 2007)


39. BT: Fibonacci Sequence (Headspace, 2000)


38. SIMIAN MOBILE DISCO: Hustler (Kitsuné, 2006)


37. AME: Rej (Innervisions, 2005)


36. LFO: Freak (Warp, 2003)


35. FELIX DA HOUSECAT: Madame Hollywood (Emperor Norton, 2002)


34. DJ SHADOW: You can’t Go Home Again (Universal, 2002)


33. METRO AREA: Miura (Environ, 2002)


32. SLAM: Lifetimes (Soma, 2001)


31. TOGETHER (Falcon&Bangalter): So much Love to Give (Roulé, 2002)


30. GORILLAZ: Feel Good Inc. (Parlophone, 2005)


29. CHABLE & BONNICI: Ride (Alternative Route, 2003)


28. ALAN BRAXE & FRED FALKE: Rubicon (Vulture, 2004)


27. UNDERWORLD : 2 Months off (JBO, 2002)


26. MASTERS AT WORK feat INDIA: To be in Love (Defected, 1999)


25. CHICKEN LIPS: He not in (Kingsize, 2000)


24. CASSIUS: Cassius 1999 (Virgin, 1999)


23. DJ MARKY & XRS feat. STAMINA MC: LK (V, 2002)


22. SASHA: Wavy Gravy (BMG, 2002)


21. LAURENT GARNIER: Man with the red Face (F Communications, 2000)


20. CHICANE: Saltwater (Xtravaganza, 1999)


19. SASHA & EMERSON : Scorchio (Deconstruction, 2000)


18. SPILLER: Groovejet /Instrumental (Positiva, 2000)


17. BEDROCK: Heaven Scent (Bedrock, 1999)


16. FREELAND: We want your Soul (Marine Parade, 2003)


15. FERRER & SYDENHAM INC. : Sandcastles (Ibadan, 2004)


14. LAYO & BUSHWACKA: Love Story (XL, 2003)


13. THREE DRIVES ON A VINYL: Greece 2000 (ZYX, 1998)


12. ARMAND VAN HELDEN: You don’t know me (FFRR, 1999)


11. BASEMENT JAXX: Red Alert (XL, 1999)







10. DJ GREGORY: Elle (Defected, 2003)

Lebilincselő 12 perces house-ópusz, mely csodálatos spanyolgitár-játékával még azok szívét is felmelegíti, akiknek semmi közük nincs az elektronikus zenéhez. Valószínűleg az egyetlen 10 percnél hosszabb tuc-tuc zene a világon, melyet akárki szívesen végighallgat. Dj Gregory a csúcson.



 

09. COSMOS: Take me with You (Polydor, 2002)

Kicsit olyan érzésem van, mintha Tom Middleton élné a kis szerény életét Londonban  vagy épp Dél-olaszországi otthonában, majd amikor elfogy a pénze, a kisujjából kiráz egy olyan számot, melyet még a Juventus rádió is egész évben játszik. A Take me with you minden kétséget kizáróan 2003 legnagyobb szinti-diszkó himnusza volt.



 

08. RÖYKSOPP: Eple (Wall of Sound, 2001)

Vannak felvételek, melyek nem túl bonyolultak, de olyan különleges hangzásuk és hangulatuk van, hogy első hallásra beleszeret az ember. Az Eple pontosan ilyen. Elsőre lenyűgözött és a varázslat azóta is tart.




 

07. JUSTICE VS SIMIAN: We are your Friends (Ten, 2006)

Amikor először hallottam a nótát a Pet Shop Boys Back to Mine-on, fogalmam sem volt róla, hogy kik ezek, mik ezek, megjelent-e már ez a szám, vagy csak meg fog, de azonnal éreztem, hogy egy új himnusszal állunk szemben, mely számtalan táncparkettet fog egyszerre pokollá és mennyországgá változtatni.



 

06. X-PRESS 2 feat. DAVID BYRNE : Lazy
 (Skint, 2002)

Az előbbivel ellentétben ez a felvétel nagyon lassan ért be nálam, de mostanra már olyan szinten van, hogy ha álmomból felkeltenek, akkor is tudom a szövegét. Sőt ha biztos lennék benne, hogy a Talking Heads egykori énekese nem fogja hallani, talán el is énekelném. Csodálatos.



05. SASHA: Xpander (Deconstruction, 1999)

Egyértelműen trance-korszakom legnagyobb himnusza. Először egy rádióműsorban hallottam valamikor ’99-ben és bár még nem ismertem a zenét, azonnal tudtam, hogy ez csakis az Xpander lehet. Ha nem kurvult volna el a trance és, talán még ma is szeretném ezt a műfajt.   




 

04. THE CHEMICAL BROTHERS: Hey Boy Hey Girl (Freestyle Dust, 1999)

Innentől szinte már feleslges kommentárokat hozzáfűzni a dalokhoz. Amikor a Hey Boy Hey Girl megjelent, egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy hallani fogom őket valaha az élőben, de hál' Istennek ez kétszer is megadatott. Természetesen a GluGlu-s fellépésük volt az emlékezetesebb, valószínűleg azért, mert ott az első sorban álltam, ráadásul még az eső is szakadt.



03. MYLO: Drop the Pressure (Breastfed, 2004)

Motherfuckaz Drop the Pressure. Ha Mylo semmi mást nem csinál már az életben, akkor is legendaként vonul be az elektronikus zene hisítóriáskönyvébe 2004 legjobb trekkjével és albumával. Méltó utódja volt a  Take me with you-nak.




 

02. TIGA & ZYNTHERIUS: Sunglasses at Night 
(City Rockers, 2002)

Kicsit ugyan sokkolt a hír, mikor megtudtam, hogy ennek a felvételnek is van egy eredetije, mely valamikor a 70-es években született, végül azonban megbocsátottam Tigának és Mr. Hulkkonnenek, mert a 2000-es évek elejének legnagyobb electro(clash) himnuszát alkották meg.

 



01. STARDUST: Music sounds better with you (Roulé, 1998)


Kizártnak tartom, hogy bárki felülmúlja ezt a muzsikát életem hátralévő részében. Igazából semmi közöm nem volt az elektronikus zenéhez, amikor megismertem, de már a 1993-tól 1998-ig terjedő időszakban is a legnagyobb kedvencem volt műfajtól függetlenül azóta sem tudom megunni. A legtökéletesebb house-felvétel, amit valaha készítettek.









REMIX TOP 50 1998-2008

A remixek szerves részei az elektronikus zenének és mint minden műfajban ebben is akadnak specialisták, elég ha csak a Soulwaxre, Ewan Pearsonra vagy Carl Craig-re  vagy Jacques Lu Contra gondolunk. Ennek ellenére megpróbáltam úgy összeállítani a listát, hogy ne legyen túl homogén, így csak legritkább esetben fordul elő, hogy egy embertől 2 vagy 3 remixet is találunk. Persze kivételek azért akadnak.



50. JAMIE LIDELL: „A Little Bit More” (Luke Vibert remix)


49. JAMIE WOON:  „Wayfaring Stranger” (Burial remix)


48. FREELAND: „Supernatural Thing” (Stereotyp remix)


47. FC KAHUNA: "Hayling" (ILS remix)


46. LAMB: „What Sound” (Tom Middleton Deep Step mix)


45. ROOTS MANUVA: „Dreamy Days” (MJ Cole remix)


44. DEPECHE MODE: „Only when I lose myself” (Lexicon Avenue remix)


43. SHACKLETON: „Blood on my hands” (Ricardo Villalobos remix)


42. METRO AREA: „Orange Alert” (DFA remix)


41. YOSHIMOTO: „Du what you Du” (Trentemöller remix)


40. GORILLAZ: „Dare” (Soulwax remix)


39. UNKLE: „Reign” (Evil Nine mix)


38. NATHAN FAKE: „The Sky was Pink” (James Holden remix)


37. THE WHITEST BOY ALIVE: „Golden Cage” (Fred Falke remix)


36. GROOVE ARMADA: „I see you Baby” (Fatboy Slim remix)


35. ZZT: „Lower State of Conciousness” (Justice remix)


34. JOSH ONE: „Contemplation” (King Britt remix)


33. NEW ORDER: „Crystal” (Lee Coombs remix)


32. PRIMAL SCREAM: Swastika eyes (The Chemical Brothers remix)


31. SLAM feat.TYRONE PALMER: „This World” (Wighnomy Brothers remix)


30. MATIAS AGUAYO: Minimal (Dj Koze remix)


29. DEPECHE MODE: „Enjoy the Silence” (Ewan Pearson remix)


28. SCHILLER: „Ruhe” (Humate remix)


27. PRODIGY: „Voodoo People” (Pendulum remix)


26. ORBITAL: „Funny Break” (Plump Dj’s remix)


25. LCD SOUNDSYSTEM: „Tribulations” (Tiga’s out of the trance Closet mix)


24. KLAXONS: „Gravitys Rainbow” (Soulwax dub)


23. KINGS OF CONVENIENCE: „I don’t know what I can save you from” (Röyksopp remix)


22. FREEFORM FIVE: „Perspex Sex” (Ewan Pearson's Hi NRG remix)


21. SUPERPITCHER: „Happiness” (Lawrence remix)


20. RÖYKSOPP: „Remind me” (James Zabiela’s Ingeborg mix)


19. PLANET FUNK: „Chase the Sun” (Adam Freeland remix)


18. MOLOKO: „Sing it Back” (Herbert’s tasteful Dub)


17. KLAXONS: „Golden Skans” (Erol Alkan Ekkstra Spektral rework)


16. THEO PARRISH: „Falling Up” (Carl Craig remix)


15. GREEN VELVET: „Flash” (Danny Tenaglia remix)


14. ARGY: „Love Dose” (Luciano remix)


13. SPEKTRUM: „Kinda New” (Tiefschwarz remix)


12. ELVIS vs JUNKIE XL: „A Little less Conversation”


11. LO-STEP: „Burma” (Sasha Involver edit)



10. KOSHEEN: Hide U (John Creamer & Stephane K remix) [BMG, 2001]

Ritkán fordul elő, hogy egy felvételnek előbb válik ismertté a remixe, mint az eredetije, de ebben az esetben pontosan ez történt. Először még csak a progresszív house bulik tartozéka volt a Hide U Creamer & K remixe, majd szép lassan mindenhol felkerült a lemezjátszókra és a kereskedelmi rádiók is elkezdték orrba-szájba nyomni. Akkor sem hazudnánk nagyot, ha azt állítanánk, hogy ez volt a progresszív house csúcspontja.

 



09. THE FUTUREHEADS: Worry About it Later (Switch remix)[679, 2006]

Dave Taylornak annyi jó remixe van, hogy szinte képtelenség választani, de mind közül számomra a Worry about it Later volt a legmeghatározóbb, ráadásul ez volt az utolsó igazi szögelős átirata, mielőtt elkötelezte volna magáta fidget house mellett.
Amikor Tenaglia felrakta a Studióban, a táncparkett felrobbant.



 


08. SCOTT GROOVES: Mothership Reconnection (Daft Punk remix) [Soma, 1999]

Igazi gyöngyszem. Egy kezünkön meg tudjuk számolni, hogy a francia duó hány remixet készített eddig, ez pedig közülük a legjobb. Finom, vokálos electrós kezdés után olyan filter-mennyország, melyhez hasonlót talán azóta sem hallottunk. Hamisítatlan francia termék az előző évszázadból.

 



07. DEPECHE MODE: I Feel Loved (Danny Tenaglia Labour of Love remix) [Mute, 2001]

Minden bizonnyal a legjobb Depeche Mode újraértelmezés, ami valaha készült. A mester mind lemezlovasilag mind producerlieg ekkor élte második virágkorát, így nem meglepő, hogy a remix szinte hibátlan. A felvétel tökéletesen építkezik egészen az utolsó negyedig, melyben az elképesztő szintiorgia teszi fel az i-re a pontot.

 



06. INFUSION: Legacy (Junkie XL remix) [Audio Therapy, 2003]

Ha van egy jó vokál/gitártémád, viszonylag könnyű jó remixet készíteni belőle, ezt a tézist támaszotta alá 2003-ban Junkie XL is. Legacy remixe mind break mind progresszív körökben az év remixének számított 2003-ban. Ha létezik stadium-breakbeat, akkor ennek a felvételnek a hangzása hasonlít rá a legjobban. Hibátlan.

 



05. SEELENFUFT & SILVER CITY: Manila (Ewan Pearson remix) [Back Yard, 2003]

Az angol zseni hangzásvilága egyszerűen zseniális, kár hogy az electro-house kifejezés már annyira elkurvult, hogy szentségtörés lenne ezt használni rá. Talán a spacy szinti-diszkó áll hozzá a legközelebb, de nem is ez a lényeg. A Manila nagyszerű dallamvilágát Mr. Pearson selymes szőnyegekkel és súlyos dobokkal spékeli meg, melyek egyszerre mozgatják a testet és az agyat.

 



04. FELIX DA HOUSECAT: What does it feel like (Röyksopp Return to the Sun remix) [City Rockers, 2001]

A norvég duó valamiért nagyon érzi ezt a remixelés témát, elég ha csak a Spiller, Mekon vagy a Kings of Convenience újraértelmezésükre gondolunk, azonban kétségkívül ez volt a csúcspont. Viszonylag hosszú, monoton lépegetés és fejbólogatás után a nóta utolsó harmadában könnyfakasztó hangkollázsok tárulnak elénk, melyek olyan katarzist nyújtanak, ami után nem akarunk visszazökkeni a való világba. 

 



03. AZZIDO DA BASS: Dooms Night (Timo Maas remix) [Club Tools, 2000]

Timo neve helyén akár Martin Buttrich, a német stúdiómágius neve is állhatna,de ne legyünk ilyen rosszmájúak. A Dooms Night remixe egyéb iylen jellegű listákon valószínűleg az első helyen állna, mert anno gyökeresen felforgatta az elektronikus zene állóvízét Mr- Oizo szerű súlyos bassline-jaival. Gyakorlatilag az ösze buli tartozéka volt a 2000 környékén és azóta is megmaradt kultusza.

 




 

02. BENT: Always (Ashley Beedle Mahavisnu remix) [Minstry of Sound, 2001]

Ashley Beedle egy zseni. Szinte lehetetlen megszámolni hány és hány felvételt bújtatott már új köntösbe, de Bent számára készített Always remixe mindent felülmúlt. Íme a recept, hogyan lehet egy meseszép downtempo felvételből egy még szebb house-nótát alkotni. Egyszerűen lehengerlő.  




 


01. THE KILLERS: Mr. Brightside (Jacques Lu Cont’s Thin White Duke remix) [Island Def jam, 2005]


Ez volt az a felvétel, a 2005-ben talákozott az indie rock és az elektronikus zene. Már az eredeti sem volt kis sláger, de Stuart Price újraértelmezése messze felülmúlja az originalt. Minden hang a helyén van, a vokálok sokkal hatásosabbak mint az eredetin, a szintiparádé lélegzetelállító, egyszerűen nem lehet mit hozzátenni. Teljesen mindegy,hogy reggel, délben vagy este, buliban, kocsiban vagy otthon, a libabőr minden esetben garantált.  

 

SPECIAL BOOTLEG:  

TIGA & ZYNTHERIUS: Blue Sunglasses (Tom Middleton Cosmos Re-Edit)

Bár hivatalosan nem remix, egy világ őrült és örül meg érte mind a mai napig. Fogalmam sincs, hogy jutott eszébe a Jedinek, hogy az eredeti nótát összekeverje a New Order Blue Monday-ával, de mint utóbb kiderült, ez az évtized ötletének bizonyult.



COMPILATIONS TOP 30


Az első lista – az öt közül talán a legkülönlegesebb és legmegfoghatatlanabb – olyan gyűjteményes lemezeket foglal magába, melyek nem illenek sem a stúdióalbum, sem a mixlemez kategóriába. Ide tartoznak a különböző az unmixed kiadványok, labelválogatások, filmzenék, koncertalbumok, bestofok, remixkompilációk és így tovább. A felsorolás önmagáért beszél, hiszen elsősorban kedvenc előadóim, remixereim, kiadóim képviseltetik magukat, megspékelve pár különleges és egyedi válogatással, melyek kiválóan mutatják be az elektronikus zene egy szegmensét, esetleg egy stílust, egy party-sorozat legnagyobb himnuszait vagy egy nemzet legnagyobb művészeit. Az unmixed válogatásokat valamiért mindig mostohagyermekként kezelték az elektronikus zene rajongói (kivéve a dj-k,) hiszen nem egy szerző műve, ráadásul még csak össze sem mixelte senki a zenéket, tehát a dj-t sem lehet dícsérni. Látszólag ezekben a van a legkevesebb munka. Arra nem is gondolunk, hogy a szelekció és a lemez hangulata egy adott helyzetben mindennél fontosabb.

Lássuk azokat a válogatásokat, melyek  döntő jelentőségűek voltak számomra az elmúlt 10évben. 

 

30. V/A – IDOL TRYOUTS vol.2 (Ghostly International, 2006)


29. V/A – 5 GOLDEN YEARS IN THE WILDERNESS (Buzzin’ Fly, 2008)


28. V/A – EWAN PEARSON: Piece Work (!K7, 2007)


27. V/A – ROUGH TRADE SHOPS – Electronic 01 (Mute, 2002)


26. V/A – CREDIT TO THE EDIT – GREG WILSON (Tirk, 2005)


25. V/A – PRIMA NORSK vol.3 –The Space Disco Edition (Beatservice, 2005)


24. V/A - I Hate Music - A Compilation Of Output Recordings 1996-2006 (Output, 2007)


23. FENOMENON: Pacific Memories – The Early Tapes (Beatservice, 2006)


22. V/A – LEKTROLUV (541, 2002)


21. V/A – FUNKY NASSAU – THE COMPASS POINT STORY 1980-1986 (Strut, 2008)


20. GROOVE ARMADA: The Best Of (Sony BMG, 2005)


19. V/A – THE END 050 compiled by Layo & Mr.C (End, 2003)


18. PET SHOP BOYS: PopArt – The Hits (Parlophone, 2003)


17. V/A – LUFTKASTELLET vol. 4 – Kenneth Bager (MFD, 2007)


16. V/A – SOULFOOD (Cookin’, 1999)


15.  DJ SHADOW: In Tune and on Time (Universal, 2004)


14. V/A – ZEN CD – A Retrospective (Ninja Tune, 2004)


13. BJÖRK: Greatest Hits (Polydor, 2002)


12. THE PRODIGY: Their Law: The Singles 1990-2005 (XL, 2005)

 

11. V/A – Peacefrog 10.100 (Peacefrog, 2001)


 

10. V/A – The DFA Remixes Chapter One (DFA, 2007)

2003 elején ismertem meg James Murphy formációját egy Muzik magazinos cd jóvoltából, és a Metro Area, a Radio 4, és a Le Tigre számaira készített remixeiket hallván azonnal beléjük szerettem. Röpke 4 év esztendőt kellett a várnom, hogy legfontosabb újraértelmezéseiket (Gorillaz, Fischerspooner, Hot Chip plusz az említettek) egy helyen tudjam, de megérte a várakozást. 74 perc örömzene...azoknak akik szeretik a punk-funkot.

 


09. V/A – SINGLES 1-23* (City Rockers, 2003)

A 21. század eleji csodálatos electroclash-revivalnek állít méltó emléket ez a dupla válogatás, mely a korszak legfontosabb kiadójának (City Rockers) első 23 kiadványát tartalmazza. Felix Da Housecat, FC Kahuna, Tiga & Zyntherius, Röyksopp, Jacques Lu Cont, mindenki itt van, aki akkor számított Azt pedig, ahogyan a City Rockers meglovagolta az electroclash hullámot, tanítani kellene, zenei és a marketing sulikban is.

 



08. THE CHEMICAL BROTHERS: Brotherhood 

(Virgin, 2008)

Az talán nem szorul magyarázatra, hogy egyik kedvenc elektronikus zenei duóm bestofja miért került be a legjobb 10-be. Maximum azon lehetne vitatkozni, hogy miért pont a Brotherhood és miért nem például a Singles 93-03.  A válasz pofonegyszerű: a bónusz cd-n ott figyel az összes Electronic Battleweapon Afrikástól, Saturate-estül, ez pedig meghatározó tényezőnek bizonyul. Alapmű.



 


07. V/A – SOMA 10 ANTHOLOGY (Soma, 2002)

Napjainkban egymást érik az ünnepi labelválogatások, de mennyivel másabb, amikor mondjuk a Great Stuff jelentet meg egy ilyet 2008-ban az ötéves évforduló alakalmából, mint amikor a patinás skót label, a Soma 2002-ben tizedik születésnapját ünnepelte?  A válasz a trekklistában: az elektronikus zene egyik meghatározó kiadójának 10 éves antológiáján nem kisebb slágereket találunk mint a Daft Punk Da Funkja, a Slam Lifetimes-a és Positive Educationje, Funk D’Void Bad Coffe-ja és Diablája, vagy Silicone Soul, Right onja.

 


06. V/A – FRENCH TOUCH ANTHOLOGY 

(Wagram, 2007)

Azt hiszem, sokmindent ehhez sem kell hozzáfűznöm. 4 lemezes kiadvány a francia elektronikus zene történetének legfontosabb alakjaival. House (Bob Sinclar, Alan Braxe, Etienne de Crecy, Pepe Bradock)  Lounge (Dj Cam, Kid Loco, Stéphane Pompougnac, Alex Gopher, Gotan project) Electro-techno (Agoria, Vitalic, Oxia, Laurent Garnier, Alexkid) Nu Skool (Justice, SebastiAn, Joakim, Mehdi, Sebastien Tellier). Kötelező tananyag.

 



05. DAVD HOLMES: Ocean’s Eleven OST     (Warner, 2001)

Számomra egyértelműen az utóbbi 10 év legjobb soundtrackje. Nagyon kevesen képesek zenéjükkel úgy eltalálni egy film hangulatát mint az ír mágus a las vegasi életérzést. A harmadik epizód filmzenéjével ellentétben, Holmes itt még mások zenéjét (Elvis, Quincy Jones, Percy Faith) is felhasználta, de megérte, mert a végeredmény hibátlan volt. Nem kell hozzá a film, hogy úgy érezzük, épp George Clooney-val és Brad Pitt-tel készülünk kirabolni a Belagiót.


 


04. V/A – CREAMCOLLECT – BALEARIC 

(Virgin, 2002)

Volt egy időszak még a 2000-es évek elején, amikor annyi chill-out válogatás jelent meg, hogy Dunát lehetett volna velük rekeszeteni. Talán ennek is köszönhető, hogy mára a chill-out kultúra fogalma semmit nem jelent. Volt azonban egy tripla válogatás, melynek a címe alapján semmit nem kellett volna nyújtania, mégis tökéletesen összegezte azt, amiről ez az egész kellene, hogy szóljon. Simply Redtől, a The Cure-on át az Art of Noise-on, a Lamben és a Leftield-en,Groove Armadám keresztül a Sabres of Paradise-ig mindenki itt van.

 



03. V/A – TELLÉ (Wall of Sound, 2001)

Amikor még kis túlzással senki nem tudta, hogy eszik-e vagy isszák a Röyksoppot, Erlend Oye-t, Anniet és Ralph Myerzt, üstökösként robbant be a kompilációk világába a Wall Sound által kiadott Tellé, mely 2001-ben el is nyerte a Muzik magazinban az év válogatása címet. Itt kezdődött minden, a folytatást pedig már ismerjük. Ezen előadók valamint Lindström Prins Thomas áldásos tevékenységének köszönhetően Norvégia végérvényesen felkerült az elektronikus zene térképére. 

 



02. UNDERWORLD: Everything Everything

(JBO, 2000)
Nem tudnám megmondani hányszor hallgattam ezt a lemezt az évek folyamán, de 100-nál biztosan többször. Ez volt az az album, mely után 5 évig arról álmodoztam, hogy csápolok egy Underworld koncerten és a Born Slippy közben életem legnagyobb katarzisát átélve elájulok. Ennek az első része össze is jött, az már más kérdés, hogy a második nem, mert a szánalmas hangerő miatt életem egyik legrosszabb élménye lett a  szigetes koncertjük. De bárhogyis. Az Everything Everything örök szerelem.



 

01. V/A – BUGGED OUT CLASSICS  

(Bugged Out, 2007)

Ha létezik klubzenei Biblia, akkor számomra ez az. Amikor életemben először láttam a trekklistát, olyan melegség öntötte el a szívemet, amiről nehéz beszélni. Már az első pillanatban úgy éreztem, mintha ez a tripla az én kedvemért jelent volna meg, vagy én állítottam volna össze. A számlistáról azért sem érdemes szót ejteni, mert minden rajta van, amiről a Bugged Out klubestek szólnak. A háromlemezes kiadványt egyébként az a Johnno Burgess válogatta, aki nemrégiben a residentadvisor számára is készített egy mixet, melyen még ennél is nagyobb klasszikusokat vonultat fel. 



kommentek (még nincs)»
Így kezdődött...
2008.12.25. 01:43

Első blogbejegyzésem alkalmával megígértem nektek, hogy egyszer majd mesélek arról, hogyan szerettem bele az elektronikus zenébe. Akkor persze álmomban sem gondoltam, hogy a dokumentumot, mely ezt a történetet tartalmazza – ráadásul elég szellemesen megfogalmazva –  egy év alatt sem fogom megtalálni. Egyszerűen elveszett. Volt, nincs. Talán valamelyik régi, olvashatatlan floppy-n van, talán a régi számítógépemen, talán a legjobb barátaim postafiókjának archívumában, talán sehol. Egy dolog biztos: december 21-én volt pontosan 10 éve, hogy az elektronikus zene rabja lettem. Természetesen ez nem azt jelenti azt, hogy ne ismertem és szerettem volna a Daft Punk, vagy más egyéb hírös formációk korábbi slágereit, azonban ekkor vettem meg első Freee magazinomat és ez örökre meghatározta a zenei ízlésemet.

Történt ugyanis, hogy az említett napon 1998-ban Mezőkövesdre kellett utaznom (ahol egyébként nagymamám is lakik), ugyanis előző este riasztott a nagybátyám, hogy lesérült egy játékos a karácsonyi kupára készülő keretükből, így szükségük van valakire, aki nem jön zavarba, ha vadidegen felnőttek ellen kell kispályán fociznia. Ekkor 16 éves voltam ugyebár. Ki tudja miért nem próbáltak meg valakit szerezni, aki mondjuk 150 km-nél közelebb lakik Mezőkövesdhez, de így alakult. Örömmel mentem.

Kelés 7-kor, irány a Keleti pályaudvar, ahol kitaláltam, hogy veszek valami olvasnivalót. Álltam az újságosnál és egyszer csak megpillantottam a Freee magazin aktuális számát, melynek borítóján egy Sonic Age nevezetű duó volt látható. Nem tudtam kik ők,  miről szól az újság, mindössze annyi derengett, hogy zenei folyóirat, amiről az egri unokatesóm áradozott korábban. Mivel nem találtam mást, úgy döntöttem kipróbálom. Megvásároltam, majd felszálltam a miskolci gyorsra. És hogy mi történt ezután?

Röpke két óra múlva úgy szálltam le a vonatról Mezkőkövesden, mint aki megvilágosodott.
Az első betűtől az utolsóig kiolvastam a magazint és ezen idő alatt – túlzás nélkül – úgy szerettem bele az elektronikus zenébe, hogy fogalmam sem volt róla, hogy mi az. Egyszerűen csak magával ragadott az egész hangulata, különlegessége, az, ahogyan írnak róla. Rádöbbentem, hogy nem csak kommersz zene létezik, amit orrba-szájba ad a Viva és az MTV. A többi innentől történelem : )

Gyorsan megvásároltam (illetve ezeket kértem karácsonyra) Sterbinszky Hits from Club E-play, valamint Budai DJ Mix vol. 2 című mixlemezét, így a szilveszteri csepeli házibulin nagyrészt ezekről a lemezekről játszottam számokat, ám ezeket nem sokan kultiválták gimis osztálytársaim közül. Pláne, mert fogalmuk nem volt arról a forradalomról, ami az azelőtti 10 napban játszódott le a fejemben. Tudták, hogy szeretem a zenét, hiszen 1993 óta írtam folyamatosan slágerlistákat és ezt hetente meg is mutattam nekik, de ezt a stílusváltást nem tudták mire vélni. Persze egy bizonyos idő és elfogyasztott alkohol mennyiség után a zene már nem volt probléma, hiszen egy emberelőtt  nagyjából 3 út állt. Vagy bealudt, vagy összehányta magát vagy ez a kettő együtt. Ja és igen...2-3an azért táncoltak is mindig.

Szép lassan átléptünk tehát 99-be és a Freee-ben olvasottak hatására elkezdtem hallgatni a Radio Bridge-en hetente jelentkező Hot Mixet -  melynek Starmix rovatához még kivágható kazettaborító is volt a magazinban –, valamint Schulz Groovie és Tommyboy és GULU house-maticjét hallgatni. Rendszeresen. Nem számított, hogy 40 fokos lázam volt január végén, egy Starmixet sem lehetett kihagyni, hiszen akkor kárbavesztek volna a kazettaborítók. Ekkoriban az elektronikus zene abszolút topon volt. Még a Petőfi Rádió is játszotta Armand van Helden You don’t know me-ját, hiszen az vezette az angol kislemezlistát. Ha jól emlékszem, a  Cassius 1999 c. felvétele ugyanakkor az ötödik helyen áll. Más világ volt. Gondoljunk bele, hogyan lehetne ez ma elképzelhető...

Február 20-án, az Airport '99 party-n átestem a hivatalos tűzkeresztségen is. A buli eredetileg Ferihegyen lett volna, ám valamilyen nevetséges indokra hivatkozva lemondták és áttették az ELTE TTK vadonatúj épületébe a Lágymányosi híd mellé. Ez nekem épp kapóra jött, hiszen innen sokkal könnyebben haza tudtam jutni Dunaharasztira. 3 terem volt , az egyikben (house/garage) olyan fellépőkkel, mint Tommyboy, Junior és Marshall Jefferson, míg a techno/trance arénában Kühl, Budai és valami Lady B nevű transzvesztita dj játszott. Azóta se hallottam róla. Volt egy harmadik helyszín  is, ahol Palotai Cadik és Pánczél Gábor bá pakolt jobbnál jobb jungle lemezeket. Pedig akkor még azt sem tudtam mi az. Emlékszem, nagyjából itt időztünk a legtöbbet, ugyanis ez volt az egyetlen helyszín, ahol kaptunk levegőt. Az est legemlékezetesebb pillanata mégis az volt, amikor Marshall Jefferson felrakta a Stardust Music sounds better with you c. himnuszát. Majd felrobbant a táncparkett. A bulit egyébként élőben közvetítette a Radio Bridge, sajnos mint utóbb kiderült ez volt az utolsó e-zenei műsor. Palikék eladták a rádiót, az új vezetőség pedig nem volt kiváncsi a tüc-tücre. Én persze teljesen kétségbeestem, fogalmam sem volt, hogy mi lesz velem ezután és honnan szerzek zenéket. Elkezdtem járogatni az Underground Records-ba, lemezeket és cd-ket hallgatgattam, de mivel pénzem nem volt sok, nagyon ritkán tudtam venni valamit és az is inkább promo-kazi vagy mixalbum volt. Szívesebben adtam 1/2/5ezer forintot mondjuk egy kaziért/dupla válogatásért mint 2 maxi bakelitért. Ez, az akkori helyzetemben abszolút logikus lépésnek tűnt. Most már lehet, hogy másképp csinálnám. Hetente jártam a Király utcába, persze Clark és Soneec többször is szúrós szemmle nézett rám, hogy már megint nem vettem semmit, de nem nagyon érdekelt :) Valahogy pótolni kellett azt a zenekiesést, amit kedvenc rádiműsoraim megszűnése okozott.
Hál Istennek nem kellett sokat várni, hiszen szeptembertől egy vadiúj rádión (Roxy) újraindult a House-matic (Roxy-matic címmel) és a Hot Mix is. Ismét rendben volt a lelkivilágom. Egyszerűen imádtam a house-t,  a trance-t és a technót is, nem is nagyon érdekelt más akkoriban. Életem egyik legjobb eseménye még mindig a '99-es C2-s Budai- Tommyboy Karácsony volt, ahol buli előtt a partyarcok egymással hógolyóztak a Kolossy téren. Úgy éreztem, mintha egy közösség tagja lennék, pedig senkit nem ismertem. Más volt ez akkoriban.
Az est folyamán háromszor csendült fel Heller & Farley Rising Sunjának Danny Tenaglia remixe, amely azóta is himnusz státuszban van nálam. Hasonlót katarzisokat csak akkor éltem át, amikor 2000-ben a Szigeten Nick Warren felrakta a Scorchiót és amikor 2007-ben Tiga Zamárdiban a Sunglasses at Night-ot. Azt hiszem ez volt életem 3 legnagyobb katarzisa.

Visszatérve az évre: 2000-ben elkezdtem Muzikot és Dj magazint vásrolni, így elsőkézből értesülhettem a szegetországban urakoldó trendekről, hiszen netem még nem volt. Szép lassan egyre népszerűbbé vált egy progresszív house nevezetű műfaj, melynek neve a mai napig is ellentmondásos, de akkoriban ez nagyon menőnek számított. A stílusdefiniáló Sasha & Digweed duplát (Communicate) a BMG adta ki, és a lemez több díjat is bezsebelt év végén. Persze könnyű volt egy olyan albumot/stílust szeretni, mely akkora himnuszok foglalt magába, mint a Saints & Sinners Pushin' Too Hardja, a Trisco Muzakja vagy a Trancesetters Roaches című nótája. Minden kétséget kizáróan imádtam ezt a műfajt, és bár közben sok új zenét (Warp, Ninja Tune, osztrák downtempo vonal, stb) ismertem meg Freee magazinos kritikákból és Underground Records-os körútjaimból, mindig alárendeltem őket a proginak.  Így utólag nézve lehet, hogy hiba volt, de nem egy percig sem bánom, mert sok kellemes percet okozott. Szép lassan haladtunk előre az időben, megjött a GU 021-es Deep Dish, ami újradefiniálta a progi iránti rajongásomat. Hanem aztán egyszercsak vége lett ennek a rajongásnak. Megrendezésre került 2002 július 17-én egy Eastern Exposure nevű fesztivál Kecelen. Sajnos Sasha nem tudott eljönni és ez a mai napig meghatározónak bizonyult, mivel nekem mindig is ő volt a kedvencem. Digweed szettjéből nagyjábol annyit érzékeltem, hogy olyan mintha végig egy szám szólna miközben halálra taposnak és csöpög rám a sátor tetejéről a mocskos izzadtság. Igazán jó volt. És ekkor érkezett a megmentő Lee Burridge, akiről már akkor is tudtam Tyrant ill. Nu Breed lemezeiből, hogy valami mást játszik, de nem tudtam pontosan mit. A mosolygós Lee úgy lejátszotta Diggert a pultból, hogy még ő is táncra perdült, pedig ez neki nem nagyon szokása. Olyan őrült szexi, pattogós tech-house szettet tolt, hogy mindenki megőrült tőle, velem az élen. Körülbelül itt ért véget számomra a progi és bár voltak még fellángolások, mivel láttam, hogy a stílus már nemzetközileg sem számított igazán mérvadónak, végeztem is vele. Ezek persze így egyszerűen hangzanak és természetesen nem így mentek végbe, hanem lassú folyamatok, de zanzásítanom kell az eseményeket.

Lényeg a lényeg, hogy ismét rákattantam a house-ra mind az amerikai westcoast hangzásra (H-Foundation), mind pedig az akkoriban induló Fabric sorozat által preferált angol tech-house-ra Craig Richards-cal és Terry Francis-szel az élen. Egyszerűen ez okozott akkoriban örömet. 2003-ban aztán egyre több stílus felé nyitottam, megszerettem a breakbeat-et (Hyper, a Plump Dj’s és Adam Freeland jóvoltából), az electrót/electroclash-t (Anthony Rother, Tiga és a City Rockers kiadó jóvoltából) és szép lassan mindent meghallgattam ami befutott a lemezboltokba legyen az nu jazz, kísérlet elektronika, hip-hop vagy diszkó. Egyre többször látogattam el a Marvin és Tb Gon által vezetett Trancewave Records-ba, melynek később aztán én is oszlopos tagja lettem, egészen a 2008 október eleji zárásig. Na ők aztán tényleg bővítették a látókörömet, úgyhogy extra köszönet nekik.

Mi történt még? 2003 decemberében megjelent Michael Mayer Fabric lemeze, amely alapjaiban rengette meg az elektronikus zenei világot, ugyanis egy olyan irányt mutatott, melynek hatására azóta az egész bolygó minimal-lázban ég. Az emberek felfedezték, hogy Anglián kívül is van élet. Ez a mix, valamint a Get Physical a Kompakt és a Cocoon kiadók olyan láncreakciót indítottak el, melynek hatására 2008-ban  már szinte mindenki játszik minimal-közeli zenéket és mindenki Berliben él, aki számít. Jó, ez azért méretes túlzás, de Ewan Pearson Londonból, Richie Hawtin Torontóból, költözött a német fővárosba, hogy csak egy pár példát említsek.

2004 tehát már a minimal jegyében na meg a Glu Glu fesztivál jegyében telt, mely az első igazi - giganevekkel megspékelt - magyar elektronikus zenei rendezvény volt. A Gluglun szinte mindenki élete legjobbját nyújtotta, a Hybridtől kezdve, Darren Emersonon és a magyarokon át a The Chemical Brothersig. Hihetetlen érzés volt szakadó esőben őrjöngve az első sorban énekelni, hogy "Please forgive me, I never meant to hurt you”.

És hogy mi történt azóta? Lett nekünk egy Balaton Sound fesztiválunk, mely már a második évében is óriási népszerűségnek örvendett és nem utolsósorban megajándékozott életem egyik legjobb szettjével (Tiga), 2007-től a Freee magazin szerkesztője lettem és olyanokkal készítettem interjúkat, akikről fél évvel azelőtt csak áradoztam és az említett Trancewave records-os sztori. Ilyesmik. Ja és csináltam nektek egy kis összesítést. Körülbelül 3 havi munkám van benne, de összegyűjtöttem az elmúlt 10 év legnagyobb kedvenceit, azokat a számokat, remixeket, válogatásokat, mixeket és albumokat, melyek a legnagyobb hatással voltak rám. Ezeket terveim szerint december 27-éőól 5 napon keresztül rakom ki, remélem szeretni fogjátok. Sajnálom, hogy kicsit össze kellett csapnom ezt az irományt, bár megtaláltam volna az eredeti. így sikerült. Mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánok!



kommentek (2)»
BEST OF 2008 - TUNES
2008.12.07. 17:28

Míg a szerzői- és a mixalbumoknál megpróbáltam teljességre törekedni, a trekkeknél ez nem igazán sikerült úgy, mint az eLmúlt esztendőkben...igaz talán nem is akartam.  Ennek ellenére számos felvétel okozott kellemes pillanatokat az év folyamán, úgyhogy nézzük a 40 bulizós (pop/house/techno/fidget/electro/disco)  és a 10 otthoni kedvencemet.



CLUB FAVOURITES


BONUS TRACK (after the Michal Mayer party)
REX THE DOG: "I can see you, can you see me" [Hundehaus]

40. Patrice Bäumel – Roar [Get Physical]

39. Osunlade feat. Divine Essence - My Reflection [Strictly Rhythm]

38. Mlle Caro & Frank Garcia – Dead Souls (Radio Slave remix) [Buzzin’ Fly]

37. Deadmau5 feat Kaskade – I Remember [Mau5trap]

36. Fred Falke – Last Wave [Work it Baby]

35. Bedrock – Forge (Tom Middleton remix) [Bedrock]

34. Etienne De Crecy – Punk [Pixadelic]

33. Minilogue – Doiicie [Minilogue]

32. Hercules & Love Affair - Blind (Frankie Knuckles remix)  [DFA]

31. Alex Picone – Floppy [Cadenza]

 


30. Adele – Hometown Glory (Axwell club mix) [XL]

29. Shadow Dancer - Cowbois (Dilemn remix) [Boysnoize]

28. Tiga – Mind Dimension (Soulwax Nite version) [Turbo]

27. Ane Brun – Headphone Silence (Henrik Schwarz remix – Dixon edit) [Objektivity]

26. Padded Cell – Far Beneath London [Wall of Sound]

25. Dolle Jolle - Balearic Incarnation (Todd Terje's extra dolle mix) [Permanent Vacation]

24. Stimming - Kleine Nachtmusik EP [Diynamic]

23. Sascha Funke – Mango (Tobias Thomas & Superpitchers version) [Bpitch Control]

22. Booka Shade – Charlotte [Get Physical]

21. Eine kleine Nacht Musik - La Serenissima [Modular]

 


20. DJ Mujava - Township Funk (Ashley Beedle’s Africanz On Marz Re-Edit) [This is Music]

19. Robert Owens – Happy (James Priestley & Dan Berkson remix) [Compost Blacklabel]

18. Shik Stylko – Minion (Llorca remix) [Freerange]

17. Fake Blood – Mars [Cheap Thrills]

16. Morgan Geist – Detroit (C2 remix 1) [Environ]

15. Surkin - White Night Two [Institubes]

14. Stimming & H.O.S.H. – Radar [Diynamic]

13. Snopp Dogg – Sensual Seduction [Geffen]

12. Jarle Brathen - Takras (Prins Thomas Edit) [Full Pupp]

11. Kevin Saunderson feat. Inner City - Big Fun (Simian Mobile Disco remix) [Not On Label]


 


10. MGMT – Electric Feel (original + Justice remix) [Columbia]


09. THE WHITEST BOY ALIVE – Golden Cage  (Fred Falke remix) [Modular]


08. PROXY – Dance in Dark  [Turbo]


07. FRIENDLY FIRES – Paris  (Aeroplane remix) [XL]


06. ROBERT BABICZ – Dark Flower  (Joris Voorn remix) [Audiomatique]


05. CHRISTIAN SMITH – Flyertalk  [Bedrock]


04.  STUDIO APARTMENT – I'm in Love (Rasmus Faber Epic Instrumental) [King Street]


03. HEARTBREAK – We're back  [Lex]


02. MATIAS AGUAYO – Minimal  (DJ Koze maxi version) [Kompakt]




TUNE OF THE YEAR 2008

 

 








HOME FAVOURITES


10. Autechre - Altibzz [Warp]

09. Ellen Allien – Frieda [Bpitch Control]

08. Hollywood Mon Amour feat. Skye – View to Kill [PIAS]

07. Michna – Believe in me [Ghostly]

06. Goldfrapp – A&E [Mute]

05. Lulu Rouge – Bless You [Music for Dreams]

04. Quiet Village – Broken Promises [!K7]

03. Kylie – 2 Hearts (Studio version) [Parlaphone]

02. Hatchback – White Diamond [This is not an Exit]

01. Low Motion Disco – Things are gonna get easier [Eskimo]


 



kommentek (1)»
ALBUM, REISSUE, COLLECTION CHARTS 2008
2008.12.06. 13:16

Hál' Istennek jó albumokban idén sem volt hiány, így ezúttal sokkal könnyebb dolgom volt, mint a mixalbumok összeállításánál. Előre szeretném leszögezni, hogy ez nem egy trendi, külföldi zenei oldalak szakvéleményét összegző lista, így bármenniyre is örvendett elképesztő népszerűségnek a Portishead  Third című visszatérő albuma és a Flying Lotus stílusteremtő nagylemeze a Los Angeles, az a személyes véleményem, hogy sokkal inkább azért kajálta be ezeket a világ, mert egyediek és különlegesek - és az elektronikus zenében minden ilyennek örülnünk kell - nem pedig azért mert jók. Nézzük tehát a legjobb harmincat véleményem szerint...



30. LATE OF THE PIER – Fantasy Black Channel (Parlophone)

 
29. LONE – Lemurian (Dealmaker)

 
28. LEILA – Blood Looms & Blooms (Warp)

 
27. GOLDFRAPP - Seventh Tree (Mute)

 
26. TRICKY – Knowle West Boy (Domino)

 
25. JUSTUS KÖHNCKE – Safe and Sound (Kompakt)

 
24. GUY J – Esperanza (Bedrock)

 
23. MAX TUNDRA – Parallax Error beheads you (!K7)

 
22. EXTRAWELT – Schöne Neue Extrawelt (Cocoon)

 
21. HERCULES & LOVE AFFAIR – Hercules & Love Affair (DFA)

 
20. RED SNAPPER – A Pale Blue Dot (Lo)

 
19. KANGDING RAY – Automne (Raster Norton)

 
18. GRACE JONES – Hurricane (Wall of Sound)

 
17. THE BUG – London Zoo (Ninja Tune)

 
16. DAVID HOLMES – The Holy Pictures (Atlantic)

 
15. LUOMO – Convival (Huume)

 
14. ARGY – Focus On...(Poker Flat)

 
13. QUIET VILLAGE – Silent Movie (!K7)

 
12. DEADBEAT – Roots & Wire (Wagon Repair)

 
11. MGMT – Oracular Spectacular (Columbia)




10. SHED – Shedding the Past (Ostgut)
A berlini techno-producer debütáló albuma 4 éve várat magára, ám idén végre megérkezett. Sejtelmes, mély,  dallamos techno mesebeli textúrákkal.  Tökéletes aláfestőzene egy berlini városnézéshez, de buli utáni kocsikázáshoz is.








9. NOZE – Songs on the Rocks (Get Physical)
Aki ott volt múlt szombaton a koncerten, az pontosan tudja, mennyire őrült ez a két francia fazon. Lehet őket komolyan venni és poénként felfogni, de bárhogy is: sanzonnal fűszerezett 4/4 muzsikájuk mindenki számára könnyen emészthető, élvezhető, táncolható és mindemelett igényes is, arról nem beszélve, hogy az album tele van potenciális slágerrel.




8. LINDSTRÖM – Where You go I go too (Smalltown Supersound)
Ha van olyan album, amelyre illik a grandiózus kifejezés, akkor erre mindenképpen. A norvég spacy diszkó szellemi atyja egy cerronés és vangelis-es jegyekkel átitatott 3 felvételből álló műalkotást készített, mely alapjaiban rengette meg a világot, de legalábbis annak zeneértő részét.







7. THE MOLE – As High as the Sky (Wagon Repair)
Egyszerre oldskool és futurisztikus, a kanadai producer húzós techno, szétfilterezett house muzsikákból hozott létre egy olyan egyveleget, melyben lehetetlen hibát találni. Minden egyes hallgatásnál szinte húz magával a táncparkettre akár otthon akár kocsiban hallgatjuk. Zseniális.





6. KELLEY POLAR – I Need You to Hold On while the Sky is Falling (Environ)
Az év egyik legellentmondásosabb albuma. A mezei elektronikus zene hívők kevésbé értékelik, de a Tim Burton filmek és a fairytale disco rajongói minden bizonnyal odáig vannak érte. Morgan Geist hibátlan stúdiómunkája, Kelley Polar  hangja valamint hegedűjátéka mindenkit magával ragad. Már aki engedi...


 


5. THOMAS BRINKMANN – When Horses Die (Max Ernst)
Ilyen az, amikor egy igazi művésznek elege lesz a technóból, mert rájön, hogy dögunalmas és kipróbál valami mást. Igazi minimalizmus. Vészjósló hagulatú dark ambient szőnyegek, kaotikus billentyűsjáték és mindez egy olyan élőbeszéddel megfűszerezve, melytől futkos hideg a hátunkon. Súlyos.




 


4. LULU ROUGE – Bless You (Music for Dreams)
A dubtechno a második virágkorát éli, Lulu Rouge pedig tökéletesen vegyíti az említett műfaj elemeit az atmoszférikus minimal hangzással. A végeredmény egy csodálatos, elalváshoz tökéletes alkotás az elektronikus zene miden szépségével. Kihagyhatatlan.








3. THE BLACK DOG – Radio Scarecrow (Soma)
13 év után tért vissza a steril elektronika és techno zázlóvivőjének számító brit formáció, de megérte a várakozást. Nem vagyok benne biztos, lehet ebben a műfajban lehet jobb albumot készíteni. Mind hangulatában mind technikailag kőkemény profizmus és magasfokú intelligencia jellemzi ezt a varázslatos nagylemezt. Kozmikus orgazmus.


 


2. GANG GANG DANCE – Saint Dymphna (Warp)
A brooklyni kvartett második albumának legfőbb titka diverzitásában, valamint különleges hangzásvilágában rejlik. Van itt house, elektronika, hip-hop, absztrakt pop, de egyik sem a megszokott formában, ráadásul ezek a dalok együtt olyan tökéletes és gyilkos egészet alkotnak, amilyet már rég hallottam. Kiemelkedő.


 


 

1. CUT COPY – In Ghost Colours (Modular)

Már áprilisban sem tudtam elképzelni, hogy valaki felülmúlhatja az ausztrál electro-pop formáció idei nagylemezét és az In Ghost Colours kiállta az idő próbáját. Tökéletes fülbemászó popzene, az albumon minden szám potenciális sláger. Az pedig, hogy a srácok ünnepelt sztárok lesznek-e világszerte, csak és kizárólag rajtuk múlik.

 





REISSUE TOP 5


05. BLACK SCIENCE ORCHESTRA - Walter's Room (Defected)

04. POLE - 1, 2, 3 (~scape)

03. THE PRODIGY - More Music for the Jilted Generation (XL)

02. APHEX TWIN - Selected Ambient Works (R & S)

01. GAS - Nah und Fern (Kompakt)


 

BEST OF/LIVE TOP 5


05. SAINT ETIENNE - London Conversations  -The Best of Saint Etienne (Heavenly)

04. STUDIO - Yearbook 2 (Information)

03. GOTAN PROJECT - LIVE (Ya Basta !)

02. THE CINEMATIC ORCHESTRA - LIVE @ THE ROYAL ALBERT HALL (Ninja Tune)

01. THE CHEMICAL BROTRHERS - BROTHERHOOD (Virgin)




kommentek (1)»
MIX, COMPILATION, PODCAST CHARTS 2008
2008.12.04. 19:01

Sokan úgy vélik, hogy a mixalbumok kihalófélben vannak, hiszen kedvenceink aktuális élő-szettjét akár már másnap letölthetjük az világhálóról. Mások azonban pont emiatt nevezik az elmúlt két esztendőt a mixlemezek virágkorának. A lemezlovasoknak ugyanis csak ilyen formában nyílik lehetőségük arra, hogy maradandót alkossanak, ergo mixalbumaikra jobb esetben csak az igazán időtálló felvételeket teszik rá. Sajnos a tavalyi évhez képest kevesebb kiemelkedő alkotás született és nem volt olyan egyértelműen kiemelkedő válogatás, mint a Booka Shade DJ Kicks-e, az Agoria At the Controls-a vagy Prins Thomas Cosmo Galactic Prism-je, de jó mixekben így sem volt hiány. Nézzük, melyik volt az a 30, ami leginkább megmozgatta a fantáziám.




30. Fabric 41 - Luciano (Fabric)


29. 
New York - A Mix Odyssey – Armand Van Helden  (Southern Fried)


28. 
Lust Art & Soul - A Personal Collection by Joey Negro  (SuSu)


27. 
Feeling Strange mixed by Jennifer Cardini (Kompakt)


26. 
Dubstep Allstars vol. 6 mixed by Appleblim (Tempa)


25.  Tapes mixed by The Rapture (!K7)


24. The Art Of Acid mixed by Justin Robertson (Harmless)


23. 
Off track vol. 2 - Queens mixed by Kon & Amir (BBE)


22. 
Harmonized Session mixed by Spirit Catcher (Irma Japan)


21. 
Uproot mixed by Dj/Rupture (The Agriculture)


20. 
Defected pres. Gilles Peterson in the House (Defected)


19.  
Carry On  Pretend We Are Not In The Room – Efdemin (Curle)


18.  
The Clock Machine Turns You On vol. 2 – The Orb (Malicious Damage)


17.   
Nervous Nitelife : Pure Behrouz NYC (Nervous)


16.    
Fuse presents...Deetron (Music Man)


15.    
Fabriclive 39 – DJ Yoda (Fabric)


14.    
Chaos Restored 2 mixed and messed by Justin Martin (Buzzin' Fly)


13.    
Sci.Fi Hi.Fi vol.4 mixed by Funk'd Void (Soma)


12.    
Cosmic Balearic Beats vol. 1 mixed by Skinny Joey (Eskimo)


11. 
Optimo – Sleepwalk (Domino)



     10.     Carl Craig – Sessions (!K7)

Stílustörténeti jelentőségű kiadvány, melyen a 21. század egyik legtermékenyebb poducere saját felvételeit és mások számára készített átiratait mixelte össze szűk 2 és fél órában. Mindenki itt van, aki számít a Hot Chiptől Theo Parrish-on át a Rhythm & Soundig. Klasszikus. 







      9.     Electric Chair Saved My Life mixed by The Unabombers (Tirk)

A híres nevezetes manchesteri klubestnek állít méltó emléket ez a szimpla cd rajta olyan klasszikusokkal, mint a Metro Area Miurája, Quentin Harris let's be Youngja és Rufus & Chaka Khan Aint’t Nobody-jának Frankie Knuckles remixe. Kötelező darab az eklektikus szettek kedvelőinek.





     8.     Fred Deakin – Nu Balearica
 (Ministry of Sound)

Noha a spacy disco és downtempo valószínűleg soha nem lesz mainstream, a Lemon Jelly frontembere olyan dupla mixet állított össze, melyet bárki könnyedén be tud fogadni. Szívbemarkoló melódiák, spanyolgitár, ambient szőnyegek. Űrutazás az Areoplane-nel, Prins Thomas-szal, a Quiet Village-dzsel, Sasséval, Erol Alkannal, Lindströmmel és a többiekkel. Lehengerlő.






     7.     Watch the Ride mixed by Andrew Weatherall (Harmless)

A 2 Lone Swordsmen egyik fele bemutatja,hogyan kell eljutni a pszichedéliától az alternatív funkon át a diszkón keresztül a minimal technóig úgy, hogy az a hallgatónak fel se tűnjön. A felsőfokú oktatás részvevői a Fairmont, Au Revoir Simone, Mock & Toof, a Padded Cell, az Alloy Mental és a Simian Mobile Disco. Parádés.






     6.     Cielo – Cinco mixed by Nicolas Matar & Willie Graff (Tommy Boy)

Ötödik születésnapját ünnepelte idén New York egyik legnépszerűbb underground klubestje a Cielo, ezt pedig duplacédés kiadvánnyal tették még emlékezetesebbé. Az első cd a jelen míg a második a múlt jegyében fogant, de a lényeg, hogy 2 és fél órán keresztül tökéletes house szól. Lenyűgöző.

 



     5.     Metawuffmischfelge – Wighnomy Brothers (Freude am Tanzen)

Sokszor elmondtam már, hogy a minimal az utolsókat rúgja, de még mindig van aki tud maradandót alkotni. Wighnomyék hipnotikus és dallamos technóját  még 5 év múlva is szívesen hallgatjuk majd. 17 felvétel tökéletesen határok nélkül, tökéletesen összemosva. Könnyfakasztó.






    4.     The Mix Collection – Danny Howells (Renaissance)

Évek óta nem szerepelt már Renaissance válogatás ilyen előkelő helyen és ez nem a véletlen műve. Danny azonban jött látott és győzőtt. Hibátlan deep/tech-house dupla, melyen még a kevésbé kiemelkedő trekkeknek is megvan a maga hangulata és funkciója. Zseniális. 


 


     3.     Back to Mine – Krafty Kuts (DMC)

Ha létezik olyan személy a Földön, akik feltámaszthatja poraiból a breakbeatet, akkor az nem más mint Martin Reeves, ezúttal azonban egy csodálatos összegzést készített az elmúlt 20 év hip-hop, electro és break muzsikáiból. Hibátlan szelekció, tökéletes mixek. Kihagyhatatlan.







      2.     Secretsundaze vol. 2 mixed by Giles Smith & James Priestly (Secretsundaze)

Már a sorozat első epizódjánál hallani lehetett, hogy egyszerűen a vérükben van a zene, de úgy tűnik képtelenek hibázni. Olyan magától értetődő természetességgel pakolják egymás után a jobbnál jobb deep house, disco, detroit techno lemezeket, hogy a pofámról lesül a bőr. Lélegzetelállító.






     1.     Masterpiece created by Francois Kevorkian (Ministry of Sound)

Ha valaki megteheti, hogy ilyen címmel sorozatot indítson, az - kis túlzással - csak a Ministry of Sound lehet. Kiváltképp, ha megtalálja a legmegfelelőbb embert. Az angol kiadónak ez olyannyira sikerült, hogy nem lepődnék meg, ha a sorozat tizedik darabja után is az elsőről beszélne mindenki. Varázslatos tripla mixalbum a minimal, a detroit techno és a house jegyében, melyeket Francois Kevorkian legendához méltóan rakott össze. A Masterpiece-en minden rajta van, amiről a modern elektronikus tánczene szól 2008-ban. Alapmű.


 


UNMIXED COMPILATION TOP 5


05.
V/A - Pure Ibiza compiled by Phil Mison (I Label)

04. V/A - 5 Golden Years in the Wilderness (Buzzin’ Fly)


03
. V/A - You Don't Know-Ninja Cuts vol.3 (Ninja Tune)

02.
V/A - Drumpoems Verse (Drumpoet Community)

01.
V/A - Funky Nassau - The Compass Point Story 1980-1986 (Strut)





PODCAST/RADIO MIX TOP 5


05. ESSENTIAL MIX  - PEACE DIVISION

04. RA 119 PODCAST - GREG WILSON

03. EINE KLEINE NACHT MUSIK mixtape by RITON

02. BODYTONIC PODCAST 001 - CHARLES WEBSTER

01. ESSENTIAL MIX - ADAM FREELAND



kommentek (1)»
Nyári mixlemezek
2008.09.02. 21:56

Rég nem jelentkeztem e blog keretein belül, ezért úgy döntöttem, kárpótláskét vállalkozom a lehetetlenre. Bemutatom nektek, és  szöveges formában értékelem mindazt, ami az elmúlt két hónapban - stílustól függetlenül - mixalbum címszó alatt futott. A bevezetőt nem is nyújtanám tovább, mert úgysem ezen van a hansúly. Jó szórakozást!


A  2008-as NYÁR LEGJOBB MIXALBUMA:

Nu Balearica compiled and mixed by Fred Deakin (Ministry of Sound)

„ A Lemon Jelly frontembere mindig is híres volt makulátlan ízlésvilágáról, bizonyította ezt már a Tom Middleton-nal közösen elkészített DjMag mellékleten, valamint tavalyi Triptych című tripla mixalbumán is. Legújabb mesterművén az északi spacy diszkó hangzást ötvözi ízlésesen olyan klasszikus downtempo és elektronika gyöngyszemekkel, mint a Tangerin Drea-klasszikus Love on a Real Train Williams verziója vagy a Mudd Spielplatz című ópuszának Quiet Village remixe. 2 és fél óra a mennyországban. Lehengerlő.  4.5/5



Fabriclive 41 - Simian Mobile Disco
(Fabric)        

„A két James sajnos képtelen volt megismételni a 2006-os NME-mellékleten és tavalyi Bugged Out mixükön hozott formájukat és egy olyan szettel rukkoltak elő, melyre buliban valószínűleg megőrülünk, de otthon vagy autóban hallgatva nem okoz maradandó károsodást. Éles kritika a lemezre nézve, - és ezzel még véletlenül sem Kevin érdemeit akarom csökkenteni - hogy az egyik legjobb nóta a magyar producer nevéhez fűződik.” 3.5/5                     

                                                  

Futurism mixed by Danny Tenaglia
(Tommy Boy)

„A Dj-k Dj-jének visszatérését óriási hype vette körül világszerte, ráadásul ő is nagy erőkkel készült a comeback-re, ezért is érthetetlen számomra ez a dupla mix. Ha Danny célja az volt, hogy össze nem téveszthető hangzásvilágát 2008-as köntösbe bújtassa, jelentem: sikerült. A probléma annyi,hogy egyrészt a szettek felépítése sem a régi Danny-t idézi, másrészt 1-2 kivételtől eltekintve teljesen jellegtelen muzsikákat pakolt az albumra,így az gyorsan unalmassá válik. A 2.mixben látni némi fanáziát, de összességében felejthető." 2.5/5 


Miami Sunset Sessions mixed by Halo & Jojoflores (?)                                

„Feltehetően sokan vagyunk, akiknek house iránti szeretetét Halo és Hipp_e határozta meg, de szomorú kötelességünk közölni, hogy közben eltelt 6-7 év. Az H-Foundation feloszlott és a srácok külön-külön már csak árnyékuk önmaguknak. Ez a dupla cd – ahogy a címe is tükkrözi – tökéletesen működhet egy tengerparti naplementénél, koktélszürcsölgetés közben,de valójában a középszerű house-mix tökéletes definicója” 3/5


Sasha - Invol2ver (GlobalUnderground)                                       

„4 évet váratott magára az Involver második része, de úgy tűnik megérte. Mértani pontossággal felépített 72 perc, mely nem csak a szett ívét tekintve, hanem harmóniában is hozza a Sashá-tól elvárt szintet. Külön pozitívum, hogy a lemez a prog-house utálók számára is könnyebben befogadható, ugyanis a vokálok és az igényes hangszerelés megmenti a mixet az unalomba fulladástól. Kár az Apparat előtti 20 perces üresjáratért” 3.5/5


Sci.Fi Hi.Fi vol 5 mixed by Slam  (Soma)                                                        

„Furcsa párhuzam, de a Slam duó mixalbumai gyakran szenvednek ugyanabban a betegségben, mint a legjobb proghouse dj-k szettjei. Olyan szépen meg akarják adni a mix ívét, hogy lányos zavarukban elfelejtik, a hansgúlynak az egyediségen, a kreativitáson és a jó számokon kellene lennie. A legújabb Sci.Fi Hi-Fi egy tökéletesen megszerkesztett minimal/zechno slágerparádé, melyet – és ezt nyugodt szívvel mondhatjuk – bármelyik magyar lemezlovas elkövethetett volna.” 3/5


Oakenfold Anthems mixed by Paul Oakenfold (Warner)                               

„Vannak olyan mixalbumok, melyeknek trekklistái önmagukért beszélnek és ez a válogatás ebbe a kategóriába tartozik. Közel 4 óra tömör-gyönyör az euro trance virágkorának legnagyobb gyöngyszemeiből Paul Oakenfold mixelésében. Kell ennél több? Mivel a 3 korongon gyakorlatilag minden megtalálható, amiről ez a műfaj szólt, inkább csak a hiányzókat emelném ki. El tudtam volna képzelni még a lemezen Paul van Dyk For an Angel-jét v Matt Darey Beautifulját még a lemezen. Ettől függetlenül pacsi" 4/5


Sci-Fi-Lo-Fi vol. 2 compiled & mixed by Damian Lazarus (Soma)              

„Legutóbb talán a GU 24/7 sorozatának első 2 epizódjánál tapasztalhattunk akkora értelmezésbeli különbséget a lemezovasok között, mint most a Sci.Fi Lo.Fi-nál.  Míg tavaly Andy Weatherall régi és ritka indie, garage, rockabilly és poszt-hippi zenéit porolta le a Soma kevéért, a Crosstown kiadó feje egy kizáróla elektronikus zenékből álló válogatást állított össze dubstep-pel, diszkóval, house-zal és bár a szelekció nem rossz, olyan mintha a mix semerre nem haladna” 3.5/5


Viva Toronto mixed by Steve Lawler (Renaissance)                                       

„Mindannyian tudjuk, hogy Steve Lawler remek lemezlovas, éppen ezért nem világos számomra, hogy miért erőlteti ezeket a dupla mixeket. Rendben van, hogy toronto-i rezidenciájának szeretett volna méltó emléket állítani egy day és egy night koronggal, de ha elhagyta volna az első lemezt, most egy zseniális kiadványról beszélnénk. Hiába a második diszk szögelős tech-funk-ja,mely atomra szedi a hallgatót, az első csak egy tucatmix” 3.5/5


Coast2coast - Peace Division
(NRK)                                                                 

„Ha létezne az alattomos underground 4/4-nek koronázatlan vagy koronázott királya, minden bizonnyal ezt a duót illetné meg a nem hivatalos cím. Lehengerlő, megalkuvást nem tűrő house muszika megigéző dobokkal, hipnotikus szőnyegekkel, mindez Clive Henry és Justin Drake prezetálásában. Kicsit sajnálom, hogy nem engedték el még jobban magukat és csaptak a lovak közé a mixen, de talán éppen ebben rejlik különlegességük. Less is more. Parádés” 4/5


Focus on – Argy (PokerFlat)                                                                               

„Steve Bug kiadójának Focus on című - egyszerre szerzői album és mix - sorozata második részéhez érkezett. A 2 évvel ezelőtti Guido Schneider-epizód sem volt mindennapi, azonban a görög producer messze felülmúlta a várakozásokat, ugyanis saját munkáit olyan magától értetődő természetességgel kovácsolta egy tökéletes dj-szetté, hogy csak kamilláztam a hallgatása közben. Megérdemli az elismerést.” 4.5/5


Full Pupp pres Greatest Tits compiled and segued by Prins Thomas   (Full Pupp)                     

"A norvég cosmic-diszkó forradalom második számú képviselője tavaly már megmutatta nekünk, hogy kell egy hibátlan válogatást összerakni. Mivel most csak Full Pupp kiadó archívumából válogathatott, lehetőségei végesek voltak, azonban így sem okozott csalódást. Attól eltekintve, hogy mindkét korongon van nagyságrendileg 20 percnyi üresjárat, a többi bőven feljogosítja a jó osztályzatra." 4/5


Secretsundaze presents Tobi Neumann (Secretsundaze)                            

„A sorozat első installációja a tavalyi év legjobb mixalbumai közé tartozott, úgyhogy a német veteránnak fel volt adva a lecke. Tobi Neumann mixére még véletlenül sem lehet azt mondani, hogy rossz,vagy unalmas, egyszerűen csak többszöri hallgatás után sem ragadja magávala hallgatót.  Hiába a gigaslágerek (Osunlade – My reflection, Stimming – Radarr, Ralph Sliwinski - Pox Box Johnny D. Remix) nem hallgattatja magát és hiányzik belőle az a kis plusz” 3.5/5

                                                 

Soundsystem 01 mixed by Hybrid (Hope)                                                       

„A dupla kiadvány tökéletes mintapéldája annak, hogy hogy nem szabad elrontani egy zseniálisan induló cd-t egy szánalmas második koronggal. Egyszerűen nem értem, hogy egy duó, akik úgy megtáncoltattak 4 éve a Süsiben, mint kevesen eddig életemben, akik olyan himnuszokat adtak a világnak mint az Unfinished Symphony, vagy olyan sunyi, de zseniális break cd-t raktak össze mint az Y4k-s válogatásuk, hogyan süllyedhet oda, hogy egy gyönyörű filmezenékből álló első lemez után egy tucatprogi mixet raknak a másodikra. Szégyen...3/5


Southport Weekender vol.7 mixed by Jazzanova and Mr Scruff (Susu)  

„Nagy várakozás előzte meg nálam eme dupla válogatás megjelenését, azpnban óriásit kellett csalódnom. Jazzanova fantáziátlan deep house mixe egy 14 éves dj-tanonc első próbálkozásaihoz hasonlít, míg Mr. Scruff messze elmaradva saját magától egy közepes soul-mixet hozott össze, melyet. Nagyon sajnálom, mert az elkövetők személye és a trekklsita sokkal többre predesztinálta volna a kiadványt." 3/5


Tales of the Unexpected vol. 3 mixed by Hardfloor (Platipus)                  

„Az acid koronázatlan királyainak dupla mixe szinte tökéletesen prezentálja a duó ízlésvilágát, ezért a kiadvány címe ebben az esetben enyhén irónikusnak is mondható. Az első diszken az igazi elektro-tól a minimal-on keresztül az acid-en át a house-ig mindent hallhatunk, pozitív, hogy a szett még így is egyben van. A második korongon a techno old skool formái bukkanak fel egy középszerű mix keretén belül. Nem rossz” 3.5/5


The Art Of Acid mixed by Justin Robertson (Harmless)                                

„Már említettem egy másik összefüggésben, hogy a szigetországban mindenki az acid house születésének 20. évfordulójával van elfoglalva. Ezt példázza az őskövület Justin Robertson dupla válogatása/mixe is, melyen hiába ismerünk minden számot, egyszerűen jól esik végighallgatni és odaképzelni magunkat Manchester-be a Hacienda elé. Csodálatos dupla válogatás a műfaj minden szépségével. Biblia-jellegű”  4/5


Watergate 01 mixed by Onur Ozer (Watergate)                                                         

„A sorozat kiötlőinek feltett szándékuk, hogy ez a Watergate évek múlva olyan magasságokban tündölköljön, mint a Fabric-széria. Nos, ehhez még le kell tenni az asztalra egy keveset, de tény, hogy a kezdés kiválóra sikeredett. A Vakant kiadó török légiósa ország világ előtt megmutatta, hogy nem csak a stúdióban nagymester, de dj-k világában is otthonosan mozog. Zseniális  house/minimal techno egyvele, a csúcspont pedig mi lehetne más, mint Patric bäumel őrületes Roar-ja.” 4/5


Fabric 41 – Luciano (Fabric)                                                                               

„A Cadenza boss - mint tudjuk - utálja a mix cd-ket, hisz számára a dj-zés elsősorban a közönséggel való kapcsolattartásról szól. Ez nem nagyon látszik meg második hivatalos mixalbumán, melyen tökéletesen ötvözi a funky-bb minimal technot a tech-house-zal. Tény, hogy nem egy olyan cd, melyet még 5 év múlva is lejátszónkba, de minden megvan benne, aminek egy tökéletes klubmixben meg kell lennie. Rendben van”  4/5


coming soon

  
Sessions Vol 8.1 mixed by Meat Katie (MOS)
We love Space Sundays 08 mixed by Alfredo and Paul Woolford (MOS)
Renaissance The Mix Collection mixed by Danny Howells
Nervous Nitelife - Pure Behrouz
  (Nervous)
Rools for Rules mixed by Steve Kotey & Dj Kent (Bearfunk)
Harmonized Session mixed by Spirit Catcher (Irma Japan)
                                                       

kommentek (2)»
számörizhír
2008.07.07. 23:27

Közhely, de hihetetlen milyen gyorsan repül az idő. Mintha csak most fordultunk volna az új esztendőbe (és ígértem volna meg, hogy vizsgák után többet fogok blogolni),  közben pedig szép csendben eltelt 6 hónap. Olyan félév volt ez, mely – ne szépítsük – kevés igazán maradandó pillanatot adott az elektronikus zenének, akár albumok, akár mixlemezek, akár live szettek tekintetében. Nézzük, melyek voltak az üdítő kivételek!

Először is beszéljünk az élő fellépésekről, mert ezekről általában kevesebb szót szoktam ejteni (konkrétan semennyit). Nagyjából 15 party-n vettem részt az elmúlt 26 hétben, de igazán kiemelkedő szettet mindössze hármat hallottam. Mindenképpen az élre kívánkozik Danny Tenaglia Studio-s fellépése, mely minden képzeletet felülmúlt. Bevallom őszintén, fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, de arra, hogy 4órán keresztül fogok táncolni, mintha csak 2000-ben lennék, legmerészebb álmaimban sem gondoltam. Adott egy lemezlovas, aki 10 évvel túl van karrierje csúcsán (legalábbis ezt hittem) és nagy nehézségek árán, a Fame-nek köszönhetően végül eljut Magyarországra. Villámgyorsan kiderült, hogy az öreg Danny olyan, mint a jó bor, minél öregebb, annál jobban tud hatni az emberekre. Külön öröm volt számomra, hogy ráadásul halad is a korral, hiszen az első 2 órában a hipnotikus minimal-tól a pattogós tech-house-ig minden terítékre került. Hogy azt követően mi történt, arra nehéz szavakat találni. Sok haver próbálta már elmagyarázni nekem, hogy bizony fontos, hogy egy szettnek legyen íve és a dj utaztasson, ez szerintem bullshit. Egy ilyen bulin egyszerűen oda kell b@szni. Danny pedig örömmel megtette ezt a szívességet. Mindenkit megigézett utánozhatatlan stílusával és szelekciójával. Soha nem gondoltam, hogy techno-ra valaha még ennyit fogok táncolni. Óriás respect!

A másik alkotás sajnos egy olyan bulin született, melyen nem lehettem jelen. Nick Warren-ről van szó és az elképesztő classic szettjéről. Utólag azzal nyugtatom magam, hogy talán jobb is, hogy nem voltam ott, mert hogy nézett volna ki, hogy a Freee szerkesztő 26 évesen végiglibabőrözi a szettet, csendben megőrül és egyúttal könnyek csordulnak ki a szeméből. egy 16B Driving to Heavenre, vagy egy Mr Brightside-ra. Persze nyilván más is volt így. Mindegy elk.rtam...nem kicsit, nagyon. Ott lett volna a helyem.

A harmadik móka Andrew Weatherall budapesti fellépése volt. A mester igazi profi, ez abból is kiderült, hogy kb fél 3-kor esett be a dj-pultba, utána viszont akkora szettet tolt csuklóból, hogy nem hittük el. Sajnos nem tudtam teljesen erőbedobással táncolni, mert előtte focin egy ollózási kísérletben : ))) (amúgy kapufa lett) a leérkezésnél meghúzódott egy ínszalag az ujjamban, úgyhogy egész éjszaka jégkockákat szorongattam a tenyeremben. A muzsika leírhatatlanul komoly volt, annak a tipikus esete, amikor érzed, hogy na most ezeket a zenéket te az életben nem fogod hallani többet, akármit csinálsz. Egyedül a szettzáró Kill 100 Carl Craig remixe maradt meg a fülemben, talán nem véletlenül. Az első órában nagyon mély house-okkal, sőt néhol már-már dubtechno-ba hajló gyönyörűségekkel kápráztatott el minket Andy. Először frankón azt hittük, hogy mivel későn érkezett meg és Angliában ugye 3-4 ig tartanak a bulik, úgy döntött, hogy levezeti az estetJ Hál’ Istennek nem így történt és a következő két órában egy pokoli tech-house, sőt sokszor a techno-val köszönőviszonyban lévő szettet hallhattunk. Hibátlan volt.

Most nézzük a hivatalos megjelenéseket. Nem akarok best of listákat készíteni, bőven elég lesz majd év végén, úgyhogy úgy döntöttem szimplán leírom, miket vinnék magammal nyaraláshoz az mp3-lejátszómon.  

Szóval mint már említettem, a 2008-as év eddig a középszerűségről híres és ez alól a mixalbumok sem kivételek. ugyanakkor rájöttem egy érdekes összefüggésre. Ez volt az félév év, amikor a legendák ismét bizonyították, hogy miért hívjuk őket így. Gondoljunk csak bele, hogy a legjobb mixalbumokat kik követték el. Francois Kevorkian, Andrew Weatherall, Carl Craig, Gilles Peterson és Yoda...mindenestre érdekes, hogy ők azok, akik a legrikábban hibáznak. Emelett persze ott vannak az olyan nevek, mint Krafty Kuts, aki a Back to mine sorozatban alkotott maradandót, valamint a Wighnomy Brothers, akik kimondhatatlan nevű Metawuffmischfelge c. albumukkal szállnak majd versenybe 6hónap múlva az év mixe díjért. A techno-guru Funk D’ void egy olyan deep/tech house mixet rakott össze, mely annak a tökéletes mintapéldája, hogy hogyan lehet egy mix tökéletes ívű,  utaztatós, de mégsem unalmas. Bár még nem jelent meg, szintén külön kasztot képvisel a Peace Division Coast 2 Coast sorozatban megjelenő mixe, mely zseniálisan mutaja be a duó hangzásvilágát. Alattomos, megalkuvást nem tűrő, de mégis dallamos, house. Hibátlan.  Természetesen voltak még jó mixek, de ezekről éreztem úgy, hogy kiemelkednek a többi közül, így ezeket nyilván rátenném a lejátszómra.

Voltak viszont óriási csalódások is. Személyes kedvencem, Tom Middleton sajnos nem tudta megismételni a 2002-es The Sound of the Cosmos csodát és Rennaissance 3D válogatása középszerűségbe süllyedt. Ugyanez elmondható John Digweed Transitions 4-eséről, mely még hatványozattabban rossz volt, mint az eddigiek. Azért is érthetetlen ez, mert ahogy figyelem a rádióműsor trekklistáit, egész normális zenéket tol mostanában. Szerintem nála egy berögződés lehet még a Mix Collection-ös, Northern exposure-ös időkből, hogy egy mixlemeznek egy utazásnak kell lennie. Nem kell, legfőképp azért nem, mert nem 96-ot írunk, amikor minden szám jó! Illetve lehetne utaztatni, de ne úgy, hogy azt érezzem, 74 percig ugyanaz a szám szól. Középszerű mixekben tehát nincs hiány, nyugotan ide vehetjük a legújabb GU-t, Berghain-t és Sci.Fi Hi.Fi-t is is, ha már szigorúan a sorozatokról beszélünk. Lényeg a lényeg kb 65 mix cd-t hallgattam és abból 5-6 tűnik maradandónak, nem feltételnül jó arány.

A szerzői albumoknál érdekes a helyzet, ugyanis – bár vannak jó kiadványok – de olyanok, melyeket évek múltán is elő tdunék venni, nagyon kevés. Ezt persze most nem tudhatjuk.  Nem feltétlenül igaz a tézis, hogy ha valami egyedi, akkor mindenképpen jó is, de a Noze sanzonhouse és Kelley Polar fairytale diszkó albuma mégis ezt bizonyította. További örömhír volt, hogy ok év után egy hibátlan űrutazós Lp-vel tértek vissza a Warp records egykori üdvöskéi, a The Black Dog. Él és virul az ausztrál electro-pop szcéna is (The Presets , Midnight Juggernauts),de ezt a Cut Copy formáció zseniális poplemeze mutatja a legjobban. Sokak szerint már most oda lehetne adni nekik az év albuma díjat, de várjunk még vele, hisz sok minden történhet az őszi szezonban. Egy viszont biztos. Az In Ghost Colours-on nincs gyenge felvétel és ezt nagyon kevés mai LP-ről lehet elmondani. A Crystal Castles korongját is ki kell emelnünk, ha nem is feltétlenül zenei intelligeinciája miatt, azonban midnenképp az egyik legfantáziadúsabb dolog, ami született idén. Kísértetiesen hasonló a helyzet a Hercules & Love Affair lemezzel, melyen ugyan messze nem minden szám jó, egyedisége miatt mégis kiemelkedik az album közül.

Prosumer & Murat Tepeli érdemelte ki eddig a legjobb house album díját, míg a dubstep-ben a holland 2562 nevű vadiúj Aerial c. alkotása és az Ital tek Cyclical c. mesterműve érdemel említést. Kiváncsian várom, hogy a Burial Dj Kicks-e milyen meglepetést tartogat majd számunkra. Indie-kategóriában egyértelműen a Last Shadow Puppets (Arctic Monkeys side-projekt) és az MGMT viszi a pálmát, utóbbi valószínűleg az év legnagyob slágeréért is harcban lesz, akár a Time to Pretend-del, akár a Kids-szel akár az Electric Feel-lel. Slágerekben tehát nincs hiány. A hip-hop is vállalható évet tudhat eddig maga mögött, minden vonalon, bár kétségtelen, hogy kiemelkedő alkotás még nem született. Ugyanakkor –ahogy azt már Flynn is megírta néhai blogjában – minden alfajában van jó album. Instrumentálisnak ott a Blue Sky Black Death, absztraktban a Flying Lotus , mellyel csak az a probléma, hogy nincsenek rajta igazi számok, inkább csak impresszionista hangulatok. A nagyobb előadók közül  a The Roots és Erykah Badu albumát sem érheti egy rossz szó sem.

Beszélhetnénk továbbá trip-hop revival-ról, hisz Portishead után Tricky, valamint 2 egykori énekesnője Leila és Martina Topley Bird is új anyaggal jelentkezik idén. Valójában már csak a Portishead-nek van köze az igazi trip-hophoz. Nekik viszont olyannyira, hogy talán már túlzásba is vitték. Ha eddigi lemezeik hallgatása közben csak morfondíroztam, hogy leugorjak-e a szakadék széléről, ez konkrétan beletaszít. Leila albumát szintén azonban ki kell emelnünk, ugyanis igazi 24 karátos Warp elektronika.

Van egy versenyzőnk, aki viszont egyik kategóriába sem férne be, de albuma lehengerlő. Thomas Brinkmann eddig inkább techno-körökből volt ismert, ám már jól hallhatóan besokallt a műfajt illetően, ugyanis When Horses Die c. remekműve inkább minimalista és kísérleti elektronika, élőszó és vokál valamint sajátos elegye. Nem tudok róla lejönni.  

Mindenképpen szó kell essék a legnagyobb csalódásokról is, miután a középszerű albumokat felsorolni gyakorlatilag lehetetlen és felesleges. A pálmát ezúttal nem egyöntetűen a tucat minimal- producerek viszik, mint tavaly év végén, bár tény, hogy Loco Dice, a Minilogue és Anja Schneider ismét megpróbált tenni azért, hogy így legyen. Fogalmam sincs mi értelme ennyire semmitmondó LP-ket kiadni. Paul Woolford albuma teljesen jellegtelen, míg a pop-osabb vonalon pedig Crazy P is bőven elmaradt a várakozástól. Míg 3 évvel ezelőtti A Night on Earth c. albumuk az év egyik legjobbja volt, mostani lemezükön egy emlékezetes szám sincs. A The Herbaliser-rel kb ugyanez a helyzet, eddig szinte életükben nem írtak rossz számot, az új album pedig pár nóta kivételével hallgathatatlan. Pedig én voltam az aki a legjobban örült, hogy a hip-hop-ot inkább funk-osabb soul-osabb témák váltják majd fel.

Viszont a Booka Shade The Sun and the Neon Light-ja számomra egyáltalán nem csalódás, véleményem szerint messze a legunderrated-ebb album idén. Mindenki újabb slágerparádét várt, ehelyett ők bemutatták, hogy kell megközelíteni a popzenét az elektronikus felől úgy, hogy az továbbra intelligens maradjon. Nem is beszélve a masszívan érezhető Depeche Mode hatásokról. Tény, hogy az album vége felé taláálunk néhány feleslges felvételt, de összességében egyáltalán nem rossz lemez. Wolfgang Voigt Gas projektje 8 éve nem hallatott magáról, ez persze nem is csoda, hisz 4 tökéletes ambient album után mi mást mondhatna még. A 4 Mille Plateaux-s albumot most újra kiadta Kompakt Nah und fern címmel, mindenki pótolja, akinek lehetősége nyílik rá.

Nyilván a végtelenségig lehetne folytatni a felsorolást, de ebben a pillanatban láttam be, hogy semmi értelme osztanom az észt, ugyanis most vitte el a vihar a mondandóm többi részét. Úgyhogy egyszerűen csak itt vannak a lemezek, amiket magammal vinnék. Szigorúan random módban... szevasztok:) Jó nyaralást


Noze: „Songs on the Rocks” (Get Physical)
Kelley Polar: „I need you to hold on while the Sky is falling” (Environ)
Quiet Village: „Silent Movie” (!K7)
Cut Copy: „In Ghost Colours” (Modular)
Black Dog – „Radio Scarecrow” (Soma)
Ital tek – „Cyclical” (Planet Mu)
Justus Köhncke – Safe and Sound (Kompakt)
MGMT: „Oracular Spectacular” (Columbia)
Thomas Brinkmann – „When Horses Die” (Max Ernst)
Meat Beat Manifesto – „Autoimmune” (Planet Mu)
 

Sessions – Carl Craig (!K7)
Masterpiece – Francois Kevorkian (Ministry of Sound)
Gilles Peterson In the House (Defected)
Fabriclive 39 – Yoda (Fabric)
Metawuffmischfelge – Wighnomy Brothers (Freude am Tanzen)
Watch the Ride – Andrew Weatherall (Harmless)
Sci.Fi. Hi.Fi vol. 4 – Funk D’void (Soma)
Kitsuné Tabloid mixed by Digitalism(Kitsuné)
Off track vol. 2 - Queens mixed by Kon & Amir (BBE)
20:20 Vision mixed by Greg Wilson (20:20)
V/A – Funky Nassau: The Compass Point Story 1976 – 1983 (Strut)
Sub Club - 20 Years Underground mixed by Subculture & Optimo (Soma)
Back to Mine – Krafty Kuts (DMC)
Drumpoems Verse vol. 1 (Drumpoet Community)
Ed Rec vol. 3 (Ed banger)

ui: a második félévben valószínűeg az lesz a metódus, hogy hetente rövid szöveges értékeléssel összegzem az azon a héten hallgatott kiadványokat. Ugyanis - amint az bebizonyosott az elmúlt hónapokban -, egyszerűen nincs idő mindenre. Így majd lesz.

ui2: a következő hetekben várhatóak még kiegészítések ehhez a bejegyzéshez is, feltéve, ha lesz kedvem még egyszer leírni, amit elvitt a vihar. Gondolok itt elsősorban a Strut kiadó újászületésére és egyéb dolgokra...


kommentek (2)»
ON
2008.05.03. 01:38

Utólag is elnézést kérek mindazoktól, akik rendszerese olvass(n)ák a blogom. Azért maradtam el kicsit a lemezajánlókkal, mert már én magam sem tudtam követni, hol tartok. Kismillió albumot hallgatok meg nap mint nap, nehéz mindegyikről kiforrott véleményt alkotni és ezt szabatosan megfogalmazni. Alighanem ki kellene alakítanom egy stratégiát, mert egyszerűen képtelenség mindenről írni...  Mindenestre itt van pár kedvenc szerzői albumom, melyeket áprilisban  előszeretettel hallgattam...előre leszögezném, hogy a mennyiség miatt nem fogok világmegváltó gondolatokat írni a lemezekről, csak megpróbálom átadni, milyen érzéseket váltottak ki belőlem.

Amikor megtudtam, hogy a dubrovnik-i születésű, erősen homo-beütésű Kelley Polar, a Metro Area (2002-ben csak ez az LP előzte meg a DJ Mag év végi listáján az Airdrawndagger-t) frontemberével, Morgan Geist-tal dolgozik új albumán, már előre dörzsöltem a tenyeremet, de a lemez még így is messze felülmúlta várakozásaimat. Kategorizálni, vagy szavakat találni nem könnyű az albumra, de alighanem az "- olykor musical és mese-betétekkel megfűszerezett - meleg-disco, csodálatos elektronikával és vokállal megfűszerezve" lenne a megfelelő definíció. A lemez hallgatása közben néha tényleg az volt az érzésem, hogy valamelyik Tim Burton film soundtrackjét hallgatom (pl Charlie és a Csokigyár). Mindenkinek ajánlom, aki egy picit is vevő az újra, ugyanis a zenék dallamvilága elképesztő. Ha olyan világot élnénk, minden szám popsláger lehetne. (5/5)

Másik kedvenc albumom az ausztrál Cut Copy formáció nevéhez fűződik. A srácok nemrég kerültek be a bizniszbe, ennek ellenére már egy szerzői album és egy Fabric (live) mix is díszeleg a nevük mellett. Legújabb egészestés lemezüket hallván viszont egyértelmű, hogy a csapatnak most jött el az ideje.  Az In Ghost Colours elsősorban azoknak fog örömet okozni, akik szeretik a könnyed, elektronikus és gitározós popzenét, ők viszont garantáltan nem fogják elfelejteni az albumot egyhamar. Ha Kelley Polar-nál azt mondtuk, hogy minden szám slágergyanús, akkor itt kijelentő módot kell használnunk.  Az Out There on Ice, a Lights & Music mind-mind olyan nóták, melyek nyugodtan foroghatnának akármelyik rádió vagy tv-csatornán napközben. Csodálatos (4.5/5)

Amikor tavaly napvilágot látott a Black Dog formáció Book of Dogma c. - korai műveiket összegző – válogatása, sokan azt gondolták, ez volt a fiúk utolsó dobása és ha lesz is folytatás, valószínűleg teljesen átlagos és semmitmondó lesz. A zenekar tagjai - rácáfolva a kétkedőkre - előálltak egy hihetetlenül intelligens, egyszerre futurisztikus és nosztalgikus elektronika albummal, melynek legfőbb ereje a koherenciában rejlik. Egyetlen kiemelkedő felvétel sincs, melyből klip készülhetne, melytől eldobnánk az agyunkat és hogy miért? Mert mindegyik zseniális. Hallgatása közben végig olyan érzésem van, mintha galaxisok között száguldanék fénysebeséggel. Szavakkal leírhatatlan...egy óra színtiszta gyönyör. (5/5)

Matthew Edwards aka Radio Slave és Joel Martin Quiet Village projektje eddig csak remixekkel kényeztette el az ínyencebb muzsikák kedvelőit, idén áprilisban azonban megjelent első szólóalbumuk, melynek hatása  meglehetősen érdekes, ugyanis folyamatosan ellentétes érzések csapódnak le a hallgatóban. A zene hangulata egészen különleges, rögtön az az érzésünk támad, mintha valamelyik hűvös, északi tengeparton ülnénk szerelmünkkel, ahol ugyan fürdeni nem lehet, de a varázslatos naplemente mindenért kárpótol és a nap gyengülő sugarai pozitív energiával töltenek fel. Ha azonban szigorúan a muzsikára figyelünk, rögtön felsejlik bennünk, hogy ezt már hallottuk valamikor. Akár valamelyik osztrák downtempo-specialista akár David Holmes egyik korai albumán. Csodálatosan színes album, és bár az  eredetiségvizsgálaton nem biztos, hogy átcsúszna, engem így is magával ragadott. (4/5)

A Booka Shade zseniális duó, mind a zene, mind a marketing szempontból a csúcson vannak. Tökéletes ütemben lovagolták meg a minimal/electro/disco hullámot, bizonyítja ezt a Get Physical létrehozása, a Memento és a Movements c. albumukra írott zenéik és tavalyi Dj Kicks mixalbumuk is. Akkor is megérezték, hogy különlegeset kell produkálniuk és most is pontosan tudták, hogy nem rukkolhatnak elő egy újabb tucatlemezzel, mint a Movements. Nem is tették. De merre léphet tovább egy együttes, amely az elmúlt években olyan himnuszokat adott a világnak, mint a Night Falls, a Mandarine Girl és az In white Rooms. A srácok a legjobb megoldást választották, ugyanis új lemezük a The Sun and the Neon Light, kevésbé sláger-orientált, de mégis tökéletes kapcsolatot teremt éjszakai és nappali életünk között. Néha elgondolkodtat, máskor megtáncoltat. A hangzást illetően - amellett hogy sokkal több a törtütem - a Booka Shade muzsikája sokkal kiforrottabb és kifejezőbb, mint bármikor. Egyértelműen érződik, hogy a srácok mostanra tanulták meg kifejezni önmagukat a zene segítségével.
Akik klubhimnszokat várnak, csalódni fognak, de a Booka Shade érezhetően nekik is üzenni akar valamit: lépjetek tovább, mi is megtettük. Nagyon rendben van (4/5)

További kedvencek:

The Presets – Apocalypso (Modular, 2008) – egyszerűen imádom őket. Néhol szerelmes electro-pop, máskor mocskos és már-már irritáló zaj az ausztrál duótól. (4/5)

Jamie Lidell - Jim (Warp, 2008) – a modernkori elektronikus soul zene aranyhangú királya leblincselő új albummal tér vissza. (4/5)  

Noze – Song on the Rocks (Get Physical, 2008) – a gallok üdvöskéi francia sanzont ötvöznek elektronikus zenével és a fúzió működik. (4/5)

Crystal Castles – Crystal Castles (Last Gang, 2008) Commodore 64-es electro-pop őrület Kanadából, mely hiába félelmetesen primitív hangzású, egyszerűen aranyos. (4/5)  

Kraak & Smaak – Plastic People (Jalapeno, 2008) – a holland duó pofátlanul jól vegyíti a védjegyének számító funk-os ópuszokat, a táncolhatató house-osabb nótákkal. Az egyik legjobb barkácszene, amit mostanában hallottam (4/5)  

 



kommentek (2)»
Krafty LateNight Craze
2008.03.29. 12:37

Előre leszögezném, hogy valószínűleg ez lesz az eddigi legtöbb vitát kiváltó blogbejegyzésem, ugyanis a lenti lemezekről – mint ez néhány haverokkal folytatott beszélgetés után kiderült – teljesen más véleménnyel vagyok, mint a nagy átlag. Lássuk !!!
Vannak olyan albumok/válogatások, melyek elsőre nem ragadják meg a hallgató figyelmét, de a harmadik vagy negyedik hallgatás után örök kedvenccé válnak. Jelentem, hogy a Groove Armada „Late Night Tales” kompilációja a létező legtökéletesebb ellenpélda erre. Amikor először forgott a cd a lejátszómban, azt gondoltam még az év mixe is lehet, hiszen óriási zenék van rajta és a lehetőségekhez képest még egyben is van. Igen ám, csak az egyik legfontosabb tényezőt nem vettem számításba. Az izgalmi faktort. Egy válogatás szerkesztőinek soha nem szabad abba hibába esniük, hogy a potenciális vásárló egy hét után azt érezze, már kívülről fújja a lemezt és kvázi felesleges többször hallgatni, mert nincs felfedezetlen hang vagy érzés a lemezen. A Late Night Tales-nek pedig pont ez a legnagyobb hibája. Slágerparádé a köbön, olyan felvételekkel, melyeket már az átlag (jó)zenehallgatónak is a könyökén jön ki (DM – Enjoy the Silence, The Cure – Close to me, Chris Rea – Josephine, Human League – Thing that dreams are made of). Egy ilyen patinás sorozattól pedig nem ezt várjuk, még akkor sem, ha tisztában vagyunk vele, hogy ez a jubileumi 20. epizód és azért hívták vissza a Groove Armadát, mert anno az ő Another Late Night–juk fogyott a legjobban anno 2004-ben. Sokkal jobb lett volna egy olyan válogatás, ahol az eddigi válogatások legjobb felvételeit kapjuk meg egy csokorba gyűjtve. Ettől függetlenül azért kellemes hallgatnivaló (3.5/5)

A Krafty Kuts Back to mine-jával már korántsem ez a helyzet. Amikor hónapokkal ezelőtt megláttam a tracklistát – ismerve Krafty Kuts ízlését és technikai tudását -  már éreztem, hogy nagyon jó összeállításra van kilátás és nem is kellett csalatkoznom. A kezdés bivalyerős, Mr. Reeves a Sharpshooters finom kis jazzy hip-hopjával indít, majd a Massive Attack Any love-jával folytatja az utazást. A tempó lassan fokozódik, az old skool hip-hop áradatot csak Paul Hardcastle Rain Forest-je szakítja meg és ringat el  kellemesen. A Whomadewho punk funk-ja után Ed Solo & Skool of Thought reggae/ gitárpop slágere a We Play the Music borzolja kedélyeket, majd ismét egy kis hip-hop és funk, a végén pedig a népszerű jazz-betkekben elismert vibrafonos Roy Ayers is megmutatja magát. Sokak számára talán zavaró lehet a sok tempó- és stílusváltás, de ez a válogatás ékes bizonyítéka annak, hogy messze nem ezeken múlik, hogy egy mix egyben van-e, kizárólag a hangulaton. Itt pedig erre igazán nem lehet panasz. Felettébb életvidám, jó zenékből álló, üresjáratok nélküli válogatás. Kiváló (4.5/5)

Dj Craze nem egyszer nyert DMC-t, így teljesen értelmetlen és felesleges lenne részemről, ha technikai szempontból venném górcső alá Fabriclive 38-at, hiszen hibát aligha találnék benne. A szelekció azonban már több kivánnivalót hagy maga után. A legzavaróbb az, hogy a lemez hallgatása közben szinte végig azt érzem, hogy ezt a mixet már hallottam valahol, méghozzá épp a Fabriclive-sorozat keretein belül egy bizonyos Diplo nevű úriembertől. Ez persze nem meglepő, hiszen földrajzilag ugyanazt a térséget képviseli a 2 fickó és nyilván a gyökereik is hasonlóak, de azért a nóták kiválasztásánál  lehetett volna körültekintőbb Mr. Craze. A terítéken természetesen elsősorban amcsi hip-hop és electro-boogie (sok átfedés Diplo mix-szel), de a mester – nyilván sokkoló szándékkal – bedobott a mix közepén egy Chromeo-féle szintipopot is (Bonafied Lovin). Az Earth Wind & Fire megjelenése szinte kötelező jellegű egy ilyen kompiláción, de Armand van Helden I want your soul-ja megint csak olaj a tűzre. Ezeknek mi persze csak örülünk, hiszen változatosabb a mix, de  a philadelphia-i hip-hop közösség vezérei lehet, hogy ereiket vagdossák az előbbi nótát hallgatván. A mix egyébként teljesen jó egy szombat du-i porszívózáshoz, de katarzist ne várjunk tőle. (3.5/5)



kommentek (még nincs)»
Beindultam :)
2008.03.18. 22:31

4/4 közeli élmények – 3 album és 3 mixlemez

A Moon Harbour kiadó szellemi vezére Matthias Tanzmann már régebb óta meghatározó alakja a német deep/tech house mozgalomnak, de sokág csak lemezlovasként volt elismert. Debütáló albumára egészen idén tavaszig kellet várni, ám hazudnék, ha azt állítanám, hogy a Restless elsőre letaglózott. Már az is furcsa volt számomra, hogy a cucc csak bakelit illetve „folyamatos” cd formájában jelent meg (nem tudom miért nem gondol a cdj-ékre, nyilván nem szeret mindenki beatportozni és inkább tartaná kedvenc albumát a saját kezében). Ez persze még nem lenne akkora probléma, sokkal nagyobb gond, hogy az album nem tartogat túl sok meglepetést (a számok nagyrésze már megjelent bakeliten). A világ  persze még ekkor sem dől össze a, azonban a lemez tartalma finoman szólva sem átütő erejű. Hallgatható, de inkább sablonos minimal és tech-house nóták szűk 80 percen keresztül mindenféle fantázia, vagy formabontó szándék nélkül. Inkább menjetek egy buliba, ahol játszik, ahelyett, hogy ezért pénzt adnátok. (3/5)

Terry Lee brown Jr. mindig is üde színfoltja volt a germán elektronikus zenei szcénának. Ő azon kevesek egyike, aki hiába csinálja gyakorlatilag 12 éve ugyanazt, képes vagyok még mindig bekajálni, ezért is hoztam létre a néhány éve az ún. „Terry Lee állandó” nevű zenei fogalmat. Van valami magával ragadó abban a hangzásvilágban amit képvisel. Harmóniák, dallamok, minimális vokállal, mindez ízlésesen tálalva és még táncolni is lehet rá. Elsőre úgy tűnik, nem is kell ennél több, ám a Softpack sokadik hallgatásra már nem okoz maradandó károsodást. Feltehetően azért van ez így mert egy pont után önkéntelenül is beindul a tudatalattim és arra ébreszt rá, hogy ezt már nagyon sokszor hallottam az elmúlt évtizedben. Így fordulhat elő, hogy ha nincsenek katartikus kiállások, minden trekkben, a zene egy idő után kiszámíthatóvá válik és az album középszerűségbe süllyed. Még mindig szeretjük Norman Feller-t,de azt hiszem egy évtized után ideje lenne lépni valamerre. Bár ha lépne, nyilván az lenne a baj J (3.5/5)

Anja Schneider több gigaslágerrel is megörvendeztett minket az elmúlt években,  (gondoljunk csak a Rancho relaxo-ra vagy Belizére) ezért joggal érezhette úgy, hogy neki is fel kell mutatnia valamit LP-k terén. Igazából nem tudom melyik a jobb: ha egy minimal producer szerzői albumán is hű marad kedvenc hangzásához, vagy ha megpróbál több irányba kalandozni, hogy albuma ne csak egy szűk réteghez jusson el, hanem esetleg globális zenei tényezővé is váljon. Anja inkább az előbbi mellett döntött, ennek eredménye pedig a - már-már - szokásos, átlag minimal techno album, melynek jobb trekkjei (Belize, Maki, Beyond the Valley) egy mixben vagy egy buliban külön-külön nagyot szólnak, ám együtt semmiféle károsodást nem okoznak.  (3/5)

Most pedig nézzünk 3 mixlemezt.

A Wignomy Brothers az a páros, amelyről alighanem képtelenség rosszat mondani. A srácok jobbnál jobb remixeket és zenéket írnak, dj-szettjeik parádésak, ráadásul igazi showman-ek is, ezt már többször bebizonyították a magyar közönségnek is. Tavalyi Remikks potpourri 2-es remixválogatásuk is zseniális volt, idén pedig új mixlemezzel örvendeztetik meg rajongóikat. A szinte kimondhatatlan című Metawuffmischfelge elsősorban a techno érzelmesebb oldalát mutatja be, de elvétve találunk a pár szigorúbb felvételt is. Amellett, hogy a bő 1 órás válogatás tökéletes egy buli végére, esetleg otthonra afterozáshoz, külön öröm, hogy a lemezen nyoma sincs a tucatminimal hangzásnak ami már a könyökünkön jön ki. Lassú, de mégis techno, amely húz magával, utaztat, elgondokodtat és még a pár ide nem illő trekk sem tudja elrontani az élményt. Finom (4.5/5)

A detroit-i legenda Robert Hood legújabb Fabric mixéről ugyanezt már nem lehet elmondani. Nyílt titok, hogy régóta vágyom már egy igazi detroit-i mixre, mely minden elektronikus-zene-szerető ember számára kinyilatkoztatja, hogy menniyre fontos, ha egy muzsikának van lelke. Sajnos Robert Hood ezúttal nem tette meg ezt a szívességet, hogy kitöltse a hiányzó űrt. Technikailag ugyan rendben van a mix (bár azt hiszem a 21. században ez már nem erény, hanem alapkövetelmény), de ha a zenei értékeket nézzük, akkor bizony bőven van hiányossága. Meglehetősen egyhangú, gyakran primitív hangzású, nagyrészt lélektelen (bár nem száraz), húzós (de nem kemény) techno. Lehet, hogy Robert Hood is nosztalgikus hangulatban van, ez azonban nem elég ok, hogy 2008-ban egy ilyet kiadjoan kezei közül. Kár érte. (3/5)

E heti harmadik mixalbumunk a Black Strobe egykori vezéregyéniségéhez, Ivan Smagghe-hez fűződik. Ő egy olyan kasztot képvisel a dj-k táborában, akik a szarból is képesek várat építeni. Valahogy mindig a Richards/Burridge duó jut róla eszembe, nem feltélenül zenéjét, sokkal inkább kisugárzását illetően. Árad belőle a muzsika iránti alázat, valamint az, hogy magasról leszarja ki mit gondol jónak. Sőt úgy tűnik néha szándékosan játszik olyan lemezeket, melyek nemhogy nem slágerek, de még csak nem is annyira jók. Mindezt viszont úgy adja elő, hogy megőrzi hitelességét és emellett a szettjeit is nagyon szépen felépíti. Vadonatúj mixalbuma is pontosan ilyen.  A Cocorico Sessions c. sorozat eddig ugyan nem kápráztatott el minket jó megjelenésekkel, de reméljük, hogy a legújabb alkotás megfelelő kiindulópont lesz a következő mixek készítői számára. Sötét, mocskos,misztikus és minimalista, ez Mr. Smagghe 2008-ban. (4/5)

 

A következő napokban kicsit hanyagolni fogom a szerzői albumokat, na nem mintha nem tartanám őket fontosnak, sőt... viszont megkönnyíti a döntésemet, hogy be kell hozni a mix cd-s lemaradást, valamint, hogy sorlemezekről máshol is olvashattok. Legközelebb majd egy (GA Late Night tales / Krafty Kuts / Dj Craze fabriclive) triple pack-kel érkezem aztán egy újabbal (Watch the ride - High Contrast, Bugged Out - Boys Noize, Defected - Gilles peterson) és csak ezt követően várhatók új album-kritikák.  



kommentek (1)»
Weiter
2008.03.14. 23:04

Tudni kell rólam, hogy életem eddigi részében utáltam a nyarat, sőt kifejezetten tél- és hidegimádó voltam. Nos úgy tűnik, hogy öregszem, ugyanis ahogy telnek az évek, egyre jobban szeretem a tavaszt (a nyári 40 fokot még mindig utálom). Sokkal kellemsebb így sétálni, kirándulni, de még mozizni és zenét hallgatni is más úgy, ha nyitva van a lemezbolt ajtaja és közvetlen kapcsolatban vagy a külvilággal. Hallod, amint egyik hajléktalan leanyázza a másikat, aztán ahogy az autósok dudával próbálják eloszlatni a dugót és persze nem egy csaj néz be az ajtón, hogy mi ez a jó zene :)  Az is igaz, hogy az utóbbi napokban ezekre vajmi kevés lehetőség adódott, ugyanis az időjárás megint ősziesre fordult.

De mind 1is, nézzünk pár példát, hogy mitől döglött a légy ez elmúlt hetekben-

A megjelenések közül ki kell emelnem a Goldfrapp vadonatúj albumát,a Seventh tree -t amelyen a duó a beígérthez híven szakít a mocskos elektro-pop hangzással és visszatér gyökereihez. A lemezen található 10 felvétel közül csak egy emlékeztet az elmúlt évek Goldfrapp-jére, a többi érzelmes, folkos ballada, mely szemet nem hagy szárazon. Én személy szerint nagyon örülök a váltásnak, még akkor is, ha a Black Cherry és a Supernature pophimnuszai is nagyon szerettm. Komolyan néha az az érzése az embernek, hogy Alison hangjához egyszerűen mindenféle műfaj passzol, imádom a csajszit, talán még jobban mint Roisin-t. (4/5)

A new york-i DFA kiadó és az LCD Soundsytem alapító tagja, James Murphy mindig is híres volt kiváló zenei ízléséről és ezt - Fabriclive 36-os mix után - most is bizonyította. Ezúttal egy olyan formációnak adott lehetőséget kiadóján, mely úgy tűnik nagyon megérdemli a bizalmat. A Hercules & Love Affair-t nehéz nem szeretni, ugyanis ha valamire rá lehet mondani, hogy egyedi, formabontó, de mégis könnyen emészhető, vidám akkor az ez az album. A formáció debütáló LP-je eddig egyértélműen a legjobb dolog, ami a popzenével történt 2008-ban. Igazi XXI. századi gay-disco hegedűvel, megfűszerezve egy is kongával, house elemekkel és Anthony and the Johnsons-féle bizarr vokállal. Kihagyhatatlan (4/5)

Nem tudom kinek mit mond Prosumer és Murat Tepeli neve, de a lényeg, hogy a két arab származású úriember az utóbbi hónapok egyik legkomolyabb house LP-jét hozota össze.  Ez azon ritka esetek egyike, amikor nem számít, ha valaki nem tud kitörni a stílus korlátai közül, mert annyira zseniálisna adja elő. A Serenity album újabb bizonyítéka annak, hogy a nagy minimal-őrület lecsengése után egyre többen fordulnak az érzelmes deep/tech sőt akár acid house felé mintegy kiutat keresve a posványból. Prosumer egyébként a berlini Panorama Bar klub egyik rezidense, szettjeiben ragyogóan ötvözi a klasszikus house hangzást, a minimal-lal, de mivel utóbbiba kicsit beleunt már, úgy határozott, hogy a lemez house orientált lesz. És nagyon jól tette. Egyszerűen brilliáns. (4/5)

Most pedig egy kényes téma. Az Autechre legalább annyira megosztja az elektronikus tánczenét kedvelő közönséget, mint a Jamiroquai. Tudom, hogy elsőre több, mint furcsa a hasonlat, de ha a mechanizmust nézzük, értehtő. Egyszerűen el kell hinnünk, hogy léteznek olyan formációk, melyeket 50 % tisztel a másik 50 pedig utálja. Az Autechre is ilyen. Jelentőséküket senki nem vitatja, hiszen már akkor zenét írtak, amikor kis túlzással még csak homkoztam. Az sem lehet vitás, hogy első két albumuk, az Incunabula és az Amber benne van az elektr zene 20 legmeghatározóbb albumában, azonban ami utána következett az már bonyolultabb. A Quaristice c. új album pedig...egyszerűen közepes. Nem olyan zavaró és idegesítő, mint az Untilted, sokkal nyugodtabb, könnyebben befogadható és néhány olyan nóta is hallható rajta, amilyen jót már rég nem írtak (Altbizz, Paralel Suns,90101 5l). Mindezzel együtt ez számomra még mindig csak matematikai példák, algoritmusok, hangokkal való leképezése, mely 1-2 kivételtől től eltekintve nem hagy mély nyomot. (3/5)

Most pedig vegyünk górcső alá  néhány mixlemezt, melyek mostanában jelen(t)ek meg.

Először is essék szó két csalódásról: e hónapban lát napvilágot a Body Language sorozat legújabb (hatodik) epizódja a kanadai popformáció, a Junior Boys prezentálásában. Részemről óriási várakozás előzte meg a mixet, egyrészt mert imádom a fiúk sorlemezeit, másrészt mert kiváncsi voltam, hogy  - a Body language sorozatban eddig egyetlen értékelhető alkotásként elkönyvelt Chateua Flight mix után  - ők is képesek-e maradandót alkotni. Sajnos úgy tűnik nem. Az egyveleg talán azok számára okozhat meglepetést, akik nincsenek képben az északi (főleg norvég) spacy diszkó hangzást illetően, de a mix összességében elég egysíkú, csak jönnek egymásután a zenék mindenféle elképzelés nélkül. Egyedül a cd utolsó 15-20 percében látni valami elképzelést,d emire beleélnénk magunkat, már vége a lemeznek. (3/5)


Ellen Allien-nél kicsivel jobb a helyzet, ugyanis gyönyörűen kezdi el építeni szettjét,  utaztatós melódikus deep és tech nótákat pakol, aztán szűk 20 perc után valamilyen rejtélyes oknál fogva random üzemmódban elkezd unalmasabbnál unalmasabb minimal-okat pakolgatni. A Boogy Bytes sorozat a Body language-dzsel ellentétben eddig arról volt híres,hogy minden epizdója jó volt,de sajnos a 4. rész után ez a tézis is felborult. (3.5/5)

Végezetül essék szó 2 kellemes meglepetésről. Már amennyiben meglepetésként aposztrofálhatjuk, hogy az egykori techno/tech-house király Funk D’ void egy parádés mix-szel (Sci.Fi Hi.Fi vol.4) örvendeztette meg a rajongóit, sőt valószínúleg nem kevés újat is szerzett magának. A 80 perces utazás elsősorban a dallamosabb house-re épül,de Francois természetesen megspékelis ezt egy kis elektronikával (Vector Lovers, Lusine). Furcsán hangzik,de ez a mix tökéletesen bemutatja, hogy hol a határ a zseniálisan összerakott és a már unalmas mix cd között. Csak gratulálni tudunk. (4/5)

Csakúgy,mint Jennifer Cardini-nek, akinek a Kompakt-on látott napvilágot Feelin Strange c. mixlemeze. Ha létezik tökéletes warm-up szett egy party-n, akkor azt hiszem így néz ki. Lassú,mély ámde tekintélyt parancsoló kezdés, mely után a mix szép fokozatosan beindul, majd amikor a csúcsra érne, visszavesz és újra felpörget és hömpölyög tovább. Mint egy tökéletes warm-up. A végén aztán a kisasszony nem bír magával és olyan slágereket is felrak mint False Fed on Youth-ja és a Principles of Geometry A Mountain for president-je,  de ezt könnyedén megbocsátjuk neki, ugyanis a zárás gyakorlatilag tökéletes (Lusine: Push,Apparat: Arcadia). Nagyon jó (4/5)

kommentek (még nincs)»
More stuff
2008.02.07. 00:10

Sűrgősen be kell hoznom a januári a lemaradást, úgyhogy máris itt a következő adag. Csak győzzétek követni! Az a „rossz” abban, hogy ha 12 éve elektronikus zenét hallgatsz és lemezboltban dolgozol (nem 12 éveJ), hogy nehéz kialakítani a saját stílusod, ugyanis gyakorlatilag minden érdekel, amit jónak tartasz zeneileg. Ennyi idő alatt az e-zene számtalan szegmenségbe nyertem betekintést, így nem kevés előadót és dj-t ismertem meg. Igazán csak 3 dolog áll távol tőlem, az pedig a hard dance/core és az újkori gagyi trance na meg az agyatlan drum and bass. Legfőbb célom mindenesetre az, hogy próbáljak egyfajta zenei szűrőként funkcionálni azok számára, akiknek nincs annyi idejük zenét hallgatni, mint nekem. Persze azt is figyelembe kell vennem, hogy a mennyiség nem mehet a minőség rovására, így értelmetlen lenne bármit egy hallgatás után túlhype-olni vagy elítélni.  Pontosan utóbbira gondoltam, amikor először meghallgattam a deep/tech-house maestro Luke Solomon vadiúj albumát (Difference Engine). Az első hallgatást az említett tézis alapján további kettő követte, mindhiába. Teljesen ötlettelen és fantáziátlan, sőt majdhogynem idegesítő album, melynek sikerült véghezvinnie azt a negatív bravúrt, hogy a 3. szám hallgatása közben azt éreztem, mintha már egy órája forog a lemez. Tragédia. (2.5/5)

Robert Owens nevét a party-arcok 95%-a bizonyosan ismeri, hiszen minden idők legnagyobb house-vokalistájáról beszélünk. Utolsó egész estés nagylemeze egy best of válogatás volt 2002-ben, azóta azonban 1-2 nótában való közreműködéstől eltekintve (pl Coldcut – Walk a mile) nem igazán hallatott magáról. Legújabb stúdióalbumán, a Night Time Stories-on  olyan producerekkel dolgozott együtt, mint Marc Romboy, Jimpster a Wahoo vagy Ian Pooley, a minőséggel tehát nincs különösebb probléma. Tény azonban, hogy az amerikai house egyszerűbb hangzása sokkal jobban feküdt Mr. Owens hangjának. Az európai producerek masszív 4/4 alapjai nem mindig előnyösek egy vokalistának és sajnálatos módon itt pont ebbe a csapdába estek az érintettek. A maestro hangja még mindig elbűvölő és van néhány jó track, de összességében sajnos középszerűségbe süllyed az album. (3/5)

Az amerikai stúdiómágus Bruno Pronsato aka Steven Ford is 2008 elejére tűzte ki vadiúj sorlemezének megjelentetését. Nem tudom mi visz rá zenészeket, hogy januárban vagy februárban adják ki legújabb anyagukat. Talán úgy gondolják, hogy ilyenkor kisebb a konkurencia és a fanatikus cd-vásárlók, akik ki vannak éhezve az újdonságokra könnyebben megvásrolják a gyengébb lemezeket is, ki tudja...na de mind 1is. Mr. Ford albumával alapvetően semmilyen probléma nincs attól eltekintve, hogy iszonyatosan hülye címe van (Why can’t we be like us) és hogy - olyan producerekkel ellentétben mint Gabriel Ananda vagy Matthew Dear – ő nem igazán tudja átlépni a minimal techno műfaji korlátait. Bulikon biztos jól funkcionálnak ezek a felvételek, sőt a They/we wish c. trekkel zongoraakkordjai engem is elvarázsoltak,de összességében túl száraz. (3/5)

Ez nem mondható el Clark zsírúj kiadványára. Chris Clark-ot már évek óta úgy aposztrofálja a Warp kiadó, mint az új Aphex Twin, azonban ez az összevetés egyelőre elég merésznek tűnik. A maestro albumát, a Turning the Dragon-t inkább a másik őskövület Surgeon-ével lehe összehasonlítani. Masszív techno, néha tört alapok, iszonyatosan beteg kísérleti hangokkal, szétcseszett cinekkel és félreütött dobokkal megfűszerezve. Néha a mennyben érzed magad, de legtöbbször a pokolban, így inkább az olyan alkalmakra érdemes tartogatni, amikor eleged van az emberekből és mindenkit el akarsz küldeni melegebb éghajlatra.  És bár a dj magazin ezt írta: „semmi olyan, amelyet Mike Paradinas ne csinált volna meg egy évtizede” ennek ellenére nagyon ritkán lehet hallani mostanában ilyen húzós experimentál anyagot.(4/5)

Az úgynevezett remixgyűjtemények/válogatások különleges kasztot képviselnek az elektronikus zenében. Kicsit a „nyuszika és a sapkája” effektus veszi körül őket. Ha nincsenek mixelve, akkor az a baj, hogy miért nincsenek, hisz a dj-k úgyis bakelitet vesznek vagy letöltik külön a track-eket. Ha pedig külön számokból áll, akkor meg az a probléma, hogy a kiadók miért nem az egyszeri cd-hallgató érdekeit tartják szem előtt, akinek sokkal jobb, ha nincs szünet a zenék között és még táncolni is lehet rájuk. Most legyünk okosak! Carl Craig Sessions-ének meghallgatása előtt egyvalamit le kell szögeznünk: a 2008 februári dj magazin minden idők legjobb remixerének nyilvánította a  detroit-i úriembert és alighanem nem jártak messze az igazságtól. Nem sokan voltak képesek ilyen hosszú időn keresztül ennyi zseniális remix-szel megajándékozni az elektronikus zenét. Ezen a dupla cd-n mindent megtalálunk, ami miatt Carl Craig még mindig a legfelkapottabb producerek/remixekerek egyike. (Relevee, Falling Up, Kill 100,  Angola, Like a Child, In the Trees remix és sorolhatnám napestig). Ennél is fontosabb azonban, hogy a dupla mix annak ellenére is élvezetes, hogy első hallásra olyan, mintha csak egymásra dobálták volna a trekkeket.  Szerintem alapmű minden e-zene rajongónak. Mindezt pedig úgy mondom, hogy messze nem vagyok Carl Craig-fan. (4/5)

Tom Middleton-fan viszont annál nagyobb,így óriási lelkesedéssel vártam kedvencem Renaissance-on megjelenő tripla lemezét. A 2002-es The Sound of The Cosmos-t életem legkomolyabb zenei élményeként tartom számon a mai napig, és mivel a 3D sorozat koncepciója hasonlóan tökéletes arra, hogy a Jedi bemutassa zenei palettáját, azt gondoltam újra részesei lehetünk egy kozmikus csodának. Sajnos tévedtem. Az első lemezen egy nagyon érzelmes, ámde táncolható deep/tech house mixet hallhatunk enyhe progi és minimal beütéssel és bár az összeállítás nem rossz, maradandó károsodást sajnos nem okoz. A második korong 10 saját remixet és felvételt tartalmaz, köztük olyan klasszikusokat, mint a Take me with you, a Lamb What Sound remix valamint Kerri Chandler Bar aThymjének átirata. Ulrich Schnauss All in the Wrong Place c. szösszenetének Middleton verziója ezen a cd-n látott napvilágot először, de alighanem megérte, mert ez a lemez legjobb nótája. A harmadik korong a Jedi szokásához híven egy parádés otthoni, lazulós mix jazz funk-kal, diszkóval, downtempo-val és elektronikával. Összességében nem rossz válogatás, de Tom Middleton-tól sokkal többet vár az ember, főleg ami a számok közötti összefüggéseket és a sorrendet illeti (3.5/5)

A Trapez kiadó évenkénti mix cd-jét mindig a kiadófőnök Rhiley Rheinhold aka Triple R mixeli hol kevesebb hol több sikerrel. A 2006 elején megjelent Selection 4 még egy tudatos, koncepciózus, szépen felépített összeállítás volt, de ezt a tudatosságot már a tavalyi válogatásnál sem lehetett felfedezni. Idén meg pláne nem. A Selection 6 egy teljesen átlagos – a számok sorrendjét tekintve összecsapott – minimal/techno-mix.     Itt-ott hallani ugyan bíztató jeleket és jó trekkeket,de ezek inkább a kivétel tárgyát képezik (3/5)

9 év telt el az Underworld Everything everything című legendás koncertlemeze/dvd-je óta, a srácok pedig úgy döntöttek, hogy 2 új album és számtalan nagy sláger után (Two months off, Crocodile) itt az ideje, hogy live műfajban is képviseltessék magukat, méghozzá egy dupla cd fomájában.  Ilyen esetekben az ember óhatatlanul az előző koncertalbumhoz hasonlít, ez pedig nem jó hír az Underworld Live @ Roadhosue számára. Hiába írunk 2008-at, hiába több a gigasláger, egyszerűen más a hangulata, mint régen. Kevésbé jó a felépítés, fantáziátlanabbak az átkötő szövegek és Karl Hyde hangja sem a régi már. Persze lehet, hogy ez csak az én hülye vízióm és nem tagadom, hogy a Crocodile vagy a Born Slippy hallgatása közben még mindig odaképzelem magam az örjögő tömegbe, de az Underworld egy ideje sajnos nem üt akkorát mint régen. Hogy ennek az új album jellegtelensége vagy a 2005-ös szigetes koncert az oka, azt nem tudnám megmondani, lehet kicsit mindkettő. Mindezek ellenére azt hiszem ez egy jó lemez, talán csak az örökös múltba révedésem és összehasonlítós elméleteim miatt tűnhet úgy, hogy az albumot nem érdemes megvásárolni. Aki meg szeretné tudni, hogy milyen egy Underworld lve 2007-ben, annak igenis érdemes... (4/5)



kommentek (még nincs)»
restart
2008.02.01. 09:35

Hál’ Istennek vége a vizsgaidőszaknak, ez pedig azt jelenti, hogy a következő 4-5 hónap csak és kizárólag jobbnál jobb zenékről/bulikról szól majd.  Először is szeretnék elnézést kérni mindenkitől, aki az elmúlt hónapban úgy ült le a gép elé esténként, hogy egész nap azon izgult, vajon került-e be új bejegyzés a blogomba. Gondolom sok ilyen van :))) Remélem, hogy az egy hónapos szünet elegendő volt arra, hogy meg és kitisztuljatok mind fizikailag mind lelkileg mind mentálisan. Persze furcsa ezt mondani, hiszen míg régen a január arról szólt, hogy a promóterek és dj-k és a tehetősebb partizók jól megérdemelt pihenésüket töltötték valamelyik napsütötte karibi szigeten, idén ez – tudomásom szerint -  nem volt jellemző. Alig telt el 2-3 hét az új évből és máris olyan producerek és dj-k látogattak hazánkba, mint a korábbi deep maestro Pete Heller (a régi Ministry-s Heller & Farley Late Night Sessions-ök nyamm), a valamint a globális elektronikus zene egyik meghatározó alakja Tom Middleton (mellesleg legnagyobb kedvencem). Nem szabad megfeledkeznünk a Hybrid duóról sem, akinek életem egyik legnagyobb buliját köszönhetem (Süsi, 2004). Sajnos ezúttal nem tudtam résztvenni rajta, hisz a Tom Middleton fellépése végül nem 12-én hanem 19-én került sorra, így a 2 party ütötte egymást. A Middleton-os buli(k)ról máskor mesélek majd (feltéve, hogy valakit érdekel:), most inkább kipróbálom, hogy megy ez a lemezajánlósdi:)  Ami az albumokat, válogatásokat illeti, januárban uborkaszezon van, de mivel a lemezkiadók voltak olyan előzékenyek és már 2-3 hónapra előre szétszórták a promo-kat, mégsem maradtam feldgozandó anyag nélkül. Sőt éppen ellenkezőleg. Kora tavasszal számtalan kiadvány érkezik majd az elektronikus zene minden területéről, így nehéz lesz mindenről beszámolni, ezért el kell kezdenem minél hamarabb, hogy a végére érjek.  

Az albumok között több fontos megjelenést  is ki kell emelnünk. Január 25-én látott napvilágot a svájci hölgyemény, Miss Kittin második szólólemeze Batbox címmel. Közel 4 év telt el az I Com óta, de zenéje mit sem változott. A már jól megszokott vokóderekkel és gitárriffekkel tarkított  electro/techno, melyekre Caroline kisasszony rásuttog/énekel/ beszél/ordibál hangulatától függően. Az album masszívabb, mint 2004-es elődje, ugyanakkor kevésbé slágeres. Emlékezzünk csak, hogy előző albumáról a Requiem for a Hit, a Professional Disortion és a Happy Valentine számtalan dj kedvenc játékszere volt. Az új lemezen sajnos csak néhány szám (Pollution of the Mind, Sunset Strip) ragadja magával a hallgatót, ez azonban kevés az üdvösséghez. Aki szereti a Miss Kittin hagzást, annak ugyan biztosan nem fog csalódást okozni, de összességében nem egy nagy durranás (3/5)

Ugyanez nem mondható el (majdnem) mindenki kedvenc elektro-pop formációjának, a Hot Chip-nek vadonatúj albumáról, ugyanis ők igazán kitettek magukért. Rettentő nehéz az élete egy olyan együttesnek, akiknek előző sorlemeze kimondva kimondatlanul 2006 egyik legjobb albuma volt. A The Warning-ot anno Mercury-díjra is jelölték és a legtöbb évvégi listán ott volt a legjobbak között. Ilyenkor általában 2 variáció létezik. A rájuk nehezedő nyomás miatt vagy egy átlagos, esetleg botrányosan rossz lemez készítenek, vagy még jobbat mint az előző.  Nos a Hot Chip azért is különleges zenekar, mert ők egy harmadik utat válaszotottak. A Made in the Dark jó lemez, de alapvetően más, mint a The Warning. Az új LP inkább azt hivatott reprezentálni, hogy a csapat tagjai egyre több az elektronikus zenében rejlő lehetőséget fedeznek fel és egyre többször mernek vad és kiszámíthatatlan megoldásokkal sokkolni a hallgatót, illetve, hogy a srácok még szerelmesebbek mint 2éve. A lírai számok menniysége ugyanis nőtt. A Shake a Fist és a Ready for the Floor már most óriás sláger, kiváncsian várom, mi lesz a következő kislemez. (4/5)
Szintén a januári terméshez tartozik még a Kompakt kiadó egyik üdvöskéjének új szerzői albuma. Justus Köhncke nevét nyilván ismerik a partyarcok, ha máshonnan nem, akkor Lee Burridge vagy Erlend Oye mixeiről vagy a Kompakt Total válogatásokról. Az úriember lassan, de biztosan eljutott a minimal/tech-house- tól a spacy disco/synth dance vonalig és ha figyelembe vesszük, hogy ez a váltás pont akkor kezdődött amikor a minimal kezdett kritikusan népszerűvé válni, azt hiszem nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy jól tette. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint legújabb munkája a Safe and Sound, amin már csak halvány, de annál egészségesebb nyoma van a régi tech hatásoknak. Amit kapunk, az színtiszta, érzelmes, otthoni hallgatásra való deep house és űrdiszkó.  (4/5)
Hasonló jókat lehet elmondani a német Sascha Funke második, Mango c. sorlemezéről. Ő az a tag, aki mindig jó számokat írt és jó dj-szetteket játszott (Boogy Bytes c. mixlemeze is parádés volt) , de valahogy mégsem lett annyira felkapott, és nem hype-olták túl. Ennek jótékony hatása ez a nagylemez, mely egy varázslatosan mély és dallamos utazásra invitálja hallgatót. Van itt deep house minimal, de kísérletező jellegű nótákból sincs hiány. Mindenkinek ajánlom(4/5)
A dj-mixek között úgy tűnik igazi dömping lesz tavasszal, szinte lehetelen felsorolni ki mindenkinek fog mix cd-je megjelenni. Az első jelentős kiadvány egyértelműen a német Mandy duó Fabric 38-as cd-je volt, mely január közepén jelent meg. Róluk nagyjából annyit kell tudni, hogy vagy zseniális válogatást adnak ki a kezükből (At the Controls,Get Physical 1-2) vagy csúnyán összecsapják éppen aktuális kompilációjukat (Body Language, mixmag cd). Én személy szerint gyenge mixre számítottam tőlük és bár később sem estem hasra tőle, utazás közben, sötétben, fülessel valahogy mégis működött ez a hipnotikus minimal techno mix.  Éreztem rajta, hogy sokat foglakoztak vele, új világokba kalauzolt, rántott magával, ugyanakkor amint meghallgattam napközben, rögtön elveszítette mondanivalóját és rendkívül unalmasnak tűnt. Manapság azonban annyi jó zene van, hogy egy album egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy csak egy adott napszakban bizonyos körülmények között funkcionáljon. És ez pont ilyen (3.5/5)

A Sonar Kollektiv nagyon aktívnak tűnik mostanság, mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy már az új év első havában megjelentették Mixing c. sorozatuk vadonatúj epizódját. Jazzanova és az Ame után a 4 Hero-t érte megtiszteltetés, hogy elkészítse a válogatást és mivel tavaly övék volt aze gyik legjobb album (Play with the Changes) izgatottan vártam a lemezt. A mixen (ami igazából nem is feltétlenül mix) van midnen hip-hop-tól dub-on át downtempo-ig, de annyira céltalan és üres az egész, hogy a második hallgatás után feladtam. Pedig mivel az egész történet 42 perc, még ki is telne az időmből, hogy adjak neki még egy esélyt. Taláan a tavalyi album miatt megkapja bizalmat, de egyébként nem látok benne nagy fantáziát. (2.5/5)

Ellentétben a new york-i legenda Francois Kevorkian Masterpiece c. albumával, melyre a zseniális jelző illik a leginkább. Kevés olyan lemezlovas létezik pillanatnyilag a Földön, aki elég jó lemezzel és affinitással rendelkezik ahhoz, hogy egy igazán ütős tripla mixet összerakjon, de FK ilyen. Az első lemezen (napoli) egy meglehetősen primitív koncepciójú underground slágerparádé hallható. Leginkább Layo & Bushwacka 2. Rio cd-jéhez tudnám hasonlítani, ami nem valami hízelgő semelyikőjükre nézve. A második korong (Manchester) már sokkal izgalmasabb, ugyanis house,tech-house, detroit techno és elektro keveredik szűk 80 percben.  Üdítő néha ilyen régi vágású mixeket hallani, melyben nem az számít, hogy trendi legyen, csak, hogy jó zene szóljon. A harmadik korong (Tokyo) egy hibátlanul felépített warm up/midtempo  szett olyan előadók közreműködésével,mint a The Orb, Henrik Schwarz, az Ame vagy Toby Tobias. Megindító. (4.5/5)

A hónap legkiemelkedőbb válogatása/ mix cd-je azonban midnenképpen Joey Negro nevéhez fűzödik. Az amerikai house-maestro ezúttal nem egy mezei dupla-mixet rakott össze, hanem egy olyan 2 és fél órás utazást, mely maga a nagybetűs ZENE. A Lust, Art & Soul  első lemezén főleg táncolhatóbb felvételek kaptak helyet, de még véletlenül sem a kommersz amerikai szcénából. Ben Westbeech, a Plantlife, a Modell 500 és Larry Heard neve azt hiszem önmagáért beszél. A  második korongon szinte minden megtalálható, ami soul, funk vagy disco. A 4 hero, az Alessi Brothers vagy Leroy Burgess neve talán ismerősen csenghet, de tény, hogy ez a mix nem az agyonsztárolt előadókról és a slágerekről szól. Igazi ínyenceknek való csemege. Szerintem mindenkinek érdemes kipróbálni, mert ez az a típusú muzsika, amire egyszerűen nem lehet azt mondani, hogy rossz. Ennél jobb ajánlás pedig aligha létezik egy válogatáslemez számára. (5/5) 



kommentek (7)»
2007 számokban vol. 3 (mixalbumok, válogatások)
2007.12.31. 18:36

 TOP 40 MIX CD'S

  1. DJ KICKS – Booka Shade (!K7)
  2. AT THE CONTROLS – Agoria (Resist)

3.     COSMO GALACTIC PRISM – Prins Thomas (Eskimo)

  1. BACK TO MINE – Röyksopp (DMC)
  2. LATE NIGHT TALES – Lindström (Azuli)
  3. FABRIC 33 – Ralph Lawson (Fabric)
  4. DJ KICKS – Hot Chip (!K7)
  5. THE ORIGINAL SOUND OF IBIZA – Alfredo (MOS)
  6. MONZA CLUB IBIZA vol. 2 –

Damian Lazarus and DJ T (Get Physical)

  1. BOOGY BYTES vol.3 – Modeselektor(Bpitch Ctrl)

...the next 30

Buzzin Fly vol. 4 mixed by Ben Watt  (Buzzin’ Fly)

This is for You Shitz mixed by Surgeon (Warp)

Eskimo Compilation vol. 5 mixed by the Glimmers (Eskimo)

Body Language vol. 5 mixed by Chateau Flight (Get Physical)

Addicted mixed by Gui Boratto (Platipus)

Suck my Deck mixed by Simian Mobile Disco (Bugged Out)

Chaos Restored mixed by Justin Martin (Buzzin’ Fly)

Nobody's Perfect 2 mixed by Andrea Parker (Touchin’ Bass)

Fabric 37 – Steve Bug (Fabric)

Walkabout mixed by JD Twitch from Optimo (Endless Flight)

 

Bob Sinclar live at the Playboy Mansion

One+One mixed by James Zabiela & Nic Fanciulli

Master Plan mixed by Dj Marky & Friends

Restructured Layers mixed by Martinez

Light Sound Dance mixed by Thee Bang Gang Deejays

Deep Train vol. 5 – Sensual Dawn mixed by the Timewriter

Lust Art & Soul mixed by Joey Negro

Fabriclive 36 – James Murphy  & Pat Mahoney

Speicher 03 mixed by Michael Mayer & Jörg Burger

Alive 2007 – Daft Punk

 

GU 033 Rio – Layo & Bushwacka

Fuse pres. Shinedoe

Imagination of the Shape mixed by Eddie Richards

Cocoon Ibiza Summer mix by Andre Galluzzi and Raresh

GU 031 Taipei – Dubfire

Balance 012 – Lee Burridge

Choice – A Collection of Classics mixed by Roger Sanchez

Dubstep Allstars vol. 5 mixed by N-Type

Superfreq Express mixed by Mr.C

The Art of Chill 4 mixed by The Orb

 

UNMIXED COMPILATIONS / SINGLE COLLECTIONS

1. BUGGED OUT CLASSICS (Bugged Out)

2.  OCEAN’S 13 OST – DAVID HOLMES (Warner)

3. LUFTKASTELLET vol. 4KENNETH BAGER (Music for Dreams)

4. CAFÉ  SOLO vol. 2 - Jose Padilla (Resist)

5. LATE NIGHT TALES - Fatboy Slim (Azuli)

6. SIMPLE SOUNDS – Will Saul (Simple)

7. BOX OF DUB – dub step & future dub (Soul Jazz)

8. CAFÉ MAMBO IBIZA 2007 – No Logo (Defected)

9. WELL DEEP – TEN YEARS OF... (Big Dada)

10.FRENCH TOUCH ANTHOLOGY 4 CD BOX (Wagram)

 

The Remix Sessions – Kraak and Smaak (Jalapeno)

Sci Fi Lo Fi vol. 1 compiled by Andy Weatherall (Soma)

The Chronicles – Trentemöller (Poker Flat)

From the Archive vol.1 – Two Lone Swordsmen (Emissions Audio Output)

10 Years Anniversary – Mood music (Mood)

Most of the Remixes we’ve made... – Soulwax (Parlophone)

Nothing Much and Something more – Richie Hawtin & Troy Pierce  (Minus)

NRK – 10 Years (Nrk)

Ed Rec vol. 2 (Ed Banger)

Gorillaz - D-Sides (Parlophone)



kommentek (még nincs)»
2007 számokban vol. 2 (top 50 albums)
2007.12.31. 18:30

01. JUSTICE    (Ed Banger)

 

02. DEEPGROOVE pres. ECHOSPACE  - The Coldest Season (Modern Love)

 

03. SIMIAN MOBILE DISCO - Attack Decay Sustain Release (Wichita)

 

04. 4 HERO – „Play with the Changes” (Raw Canvas)

05. GUI BORATTO – „Chromophobia” (Kompakt)

06. DJ VADIM – „The Sound Catcher” (BBE)

07. PHONIQUE – „Good Idea” (Dessous)

08. AMON TOBIN – „Foley Room” (Ninja Tune)

09. EFDEMIN – „Efdemin” (Dial)

10. ROISIN MURPHY – „Overpowered” (EMI)

 

Sorcerer – White Magic (Tirk)

Anders Ilar –  Ludwijka (extended visit) (Shitkatapult)

New Young Pony Club – Fantastic Playroom (Modular)

Tom Middleton – Lifetracks (Big Chill)

Klaxons – Myths of the near Future (Polydor)

Chin Chin – Chin Chin (Dialect)

Ben Westbeech – Welcome to the best Years of your Life (Brownswood)

Christian Prommer – Chr Prommer’s Drumlesson vol. 1 (Sonar Kollektiv)

Hard-Fi – Once upon a Time in the West (Atlantic)

LCD Soundsystem – Sound of Silver (DFA)

Sigur Rós – Hwarf-Heim

John Beltran – Human Engine

Octogen – 2fiveonine

Amy Winehouse – Back to Black

Digitalism – Idealism

D Kay – Individual Soul

Spirit Catcher – Night Vision

Kenneth Bager – Fragments from the Space Cadet

Kalabrese – Rumpelzirkus

Pinch – Underwater Dancehall

Guy Gerber – Late Bloomers

Kanye West – Graduation

Stateless – Stateless

Onur Özer – Kasmir

Arctic Monkeys – Favourite worst Nightmare

Gabriel Ananda – Bambusbeats

Ulrich Schnauss – Goodbye

The Chemical Brothers – We are the Night

Beastie Boys – The Mix Up

Blu Mar Ten – Black Water

Groove Armada – Soundboy Rock

Chloe – The Waiting Room

Melchior Prod – No Disco Future

Mika – Life in Cartoon Motion

Ananda Project – Fire Flower

Vector Lovers – Afterglow

Samim – Flow

Radiohead – In Rainbows

The Timewriter – Soulstickers

Apparat - Walls



kommentek (1)»