Létezik valaki, aki Maurizio berlini iskoláját úgy járta ki csillagos ötössel végezvén, hogy puskáznia sem kellett oktatója jegyzeteiből, sőt továbbgondolta az eredeti tananyagot. A Berlin-Detroit-Chicago mátrixban mozgó megjelenés igazi kuriózum a mai digitális érában. Rod Model (a Deep Chord egyik fele) a csupa analóg gépből álló Detroit-i gyalupad előtt ücsörgött és többek között az Echospace Box-szal farigcsálta a mélyűri milliő hangmintáit, majd cdr-re felvéve elküldte a Chicagó-i Steve Hitchell-nek, aki újramintázta, összerakta és visszaküldte és újraindult a szubrutin... Postafordultával, minden digitális stúdiótechnikát és internetet nélkülözve őskori módon, analóg gépeken született az albumnyi anyag, ami végül Berlinben kapta meg végleges formáját. Az analóg felszereléssel színtiszta életet lehelnek a sarkköri melegházat is befűtő súlyos atmoszférába. Statikus zajban rajzanak a chord-ok, míg meleg szubfolyamok tartják a lelket a visszhangokban el-elmerülő elemekben. Az északi dub óceánjában mindig van egy-egy mélyről felszálló, trópusi hőt szállító áramlat, ahogy a minimal és dub klisékkel hadakozva is mindig feltűnik egy időtlen megjelenés. A “The Coldest Season” abszolút megkerülhetetlen kiadvány, ha a felszín kapargatását megunva a mélyen elterülő, dermesztően sötét és komoly nyomást kifejtő territóriumok felé navigálnánk. Végül egy érdekesség: az analóg hívő páros furcsa módon a vinyl kivonat helyett a kicsit módosított digitális korongot ajánlja, mert a nyolcvan perces, megszakítás nélkül hömpölygő folyam által jobban megfogható az eredeti koncepció, bár ha Rod Model-en múlt volna, a végtelenségig (de minimum napokig) pulzált volna a monotónia. Meglátjuk, hogy az újabb, jövőre tervezett "The Coldest Season" audiovizuális trippel kecsegtető  CD+DVD duója mivel lep meg bennünket.

c0p