Mi történik, ha két különböző edzőteremből érkező fazon kezd el közös nevezőt keresni? A kék színt Qualifide a 2step/garage veterán ölti magára, a folyékony drumfunk gyáros Fracture pedig a piros sarokban sorakozik fel. Egy biztos, a sok év alatt annyi tudás tapadt rájuk, hogy az amúgy is fergeteg basszusokra támaszkodó bristoli dubstep hihetetlen mélységgel és tisztasággal vágjon mellbe. Az eltérő életutak, ám azonos célok érdekében dinamikus duót alkotó srácok a “Get Loose” iszonyatosan üres konstrukciójával indítanak, mely a minimalizmus és az ambient késpengéjén egyensúlyozik. Sci-fi hangok úsznak be az igen lazára szőtt ütemszövetbe, melybe bicskanyitogatóan rezonáns szub hasít bele, majd egy kíméletlen úthengerbsszus kezd el önfeledten fogócskázni LFO pajtijával. A ramazurira a szomszéd biztosan felébred kellemes, vattaízű délutáni sziesztájából. A “The Rider” már több cementet tartalmaz, vaskosabb halfstep-en masírozik be a kijelölt játszótérre és a korai rave partykat megidéző hoover-ét és egy újabb, borotvával fent kövér, rezonáns basszust hoz magával a mókára. Szikár és üres darabok, melyek nem aratnak osztatlan sikert, ha egy kutyaugatós, nehézsúlyú wobblerrel eresztjük őket össze, de minek két teljesen eltérő fűszerrel ízesíteni ugyanazt az ételt? Ígéretes jövő előtt áll a címke, és a következő megjelenés a több, mint két éves “Phonecall”-lal indít. Hurrá!

c0p