Újra és újra meghallgatom Joker négyszámosát és csak vakarom a fejemet. Nem azért, mert nem tudok mit írni, egyszerűen csak nem jutok szóhoz. Itt van egy 18 éves bristoli srác, aki nagyjából az egész grime szcénát leveri minőségben és komplexitásban. DJ-ként kezdett és 15 éves kora óta csiszolgatja darabjait. Még csak az első megjelenését tartom a kezemben, mégis többet ad, mint sok veterán grime/dubstep producer életműve. Inspiráló forrásként a `70-es évek jazz és funk elemei sejlenek fel, miközben a srácot inkább a Sega Megadrive motiválja. Sűrű, nagyzenekari betétektől, tektonikus basszusoktól és 8 bites puttyogásoktól terhes szónikus masszát kapunk a “Stuck In The System”-ben. Lassú, elnyújtott szakaszok váltanak át a géppuskaropogás tempójára, mégis a romantikus oldalon landolnak a megfogóan szép dallamok. A “Grimey Princess” remekmű a legjavából , melyben egy klasszikus konzoljáték extra power up-októl hangos bónuszpályáján érezhetjük magunkat, miközben gyilkos basszus és meghökkentő váltások teszik teljessé az élményt. Az andalító dallamok és nitrós vágások után egy letisztult, visszafogott chipzenés és hegedűs hangulat fogad a “The Bop”-ban, hogy a “JV Anderson”-nel ismét felkapcsoljunk. Felfokozottan csapkod jobbra-balra és a búgó-bongó oszcillátorok pergődobon vágtáznak Sonic The Hedgehog-gal. Abszolút egyedi és varázslatos bemutatkozás az egyik legnagyobb idei tehetségtől, ami sokkal sűrűbb, változatosabb, zeneibb és ötletesebb, mint az urbán megjelenések zöme. Nehogy kihagyd.

c0p