Hosszú évek teltek el azóta, hogy láttam volna ezt a nevet, talán ezért vettem örömteli várakozással a kezembe az új-régi anyagot. Ahogy hajdanán, most az ikonnak számító vektorvarázslókat kérték fel a vizuális támogatásra. A “Designers Republic”-os védjeggyel ellátott borító után az emberfia valami nagyon kellemes, minimalista akármit vár, de ez itt kérem koruk egyik legnagyobb ambient, electronica, idm, stb. hangszövőinek legfrissebb leletei. Közel egy évtizednyi tevékeny élet, a legendás belga R&S/Apollo kiadónál jegyzett hat album után Tom Thiel, Max Lodenbauer és a duóhoz alig láthatóan, de elválaszthatatlanul kötődő Thomas Fehlmann 1998 után eltűntek. Illetve az energia megmaradás törvényei alapján fel-felbukkantak a Bus, Dabrye, Apparat, The Orb, Sieg über die Sonnes nevek vagy a Cadenza és Monika Enterprises címkék gravitációs hálójában. A nemrég felbukkant leletek sem fosszilisek, inkább egy letűnt kor képlékeny, zselészerű maradványai, melyek az évtizedes zenei forradalom előtti évezredet idézik meg, amikor a zenei stílusok táptalajában több humusz volt. A kiábrándultság, az elcsépelt stíluscímkék kora és sablonok gyártása helyett az innováción és a kísérletezésen volt a hangsúly, amit a lemezen meg is kapunk. Az utolsó utáni, elveszettnek hitt album organikus hangfolyamot zúdít a hallgatóra, melyben a digitális zenealkotás és újraformázás trükkjeinek tengerében merülhetünk el. Ne felejtsük el, majdnem tízéves darabokat hallunk. A komplex hangfestmények mesebeli kalandozásra csábítanak egy digitális birodalomba, ahol megszűnt a rég elfeledett táncközpontú gondolkodás. Egy órányi, analóg hangokat is bevető időutazós DSP lebegést kapunk a legendás csapattól. Meleg szívvel ajánlom.

c0p